Karibi Arany

A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany

Tobago Cays közelében járunk, mikor felébredek, felmegyek a fedélzetre nézelődni. Nem a sziget felé tartunk, mert körülötte veszélyes korallzátonyok vannak, hanem nyugatról kerülünk, majd amikor irányba kerülünk, Ricsi bevonja a vitorlákat és motorral fordulunk rá a szigetekhez vezető csatornára. Még fél óra és befutunk. Sehol egy épület, Tobago Cays nemzeti park. A nagyobb sziget partján sátrak, a helyi bár és étterem üzemel benne. Áthaladunk a két nagyobb sziget közötti csatornán, elmegyünk egy homokpad mellett és a nyugati oldalon, az óceán felől állunk bójára a helyi segítő vezénylete mellett. Egész közel vagyunk a zátonyokhoz, amikor jövünk befelé, Ricsi nagyon húzza a száját, a víz alig 2 méter mély. A tőkesúly centikre megy el a fenék felett, de végül, átjutunk és egy 2,5-3 méter mély részen kötünk ki.

Amint végzünk a kikötéssel, kalauzunk máris az üzletre tér, vásárolunk nála egy friss fogású mahi-mahi, angolul dolphin fish nevű halat vacsorára. Míg Szilvi lemegy a pénzért, a kalauz elővezeti a fő bizniszt, holnap ebéd, vagy vacsora a parton, az imént látott étteremben, homár, kagyló, sült hal, sült banán, zöldséges rizs, desszertnek gyümölcs, 100 EC. Mindnyájan benne vagyunk, cserébe a halból kapunk árkedvezményt. Ebédet választunk, mert délután kettőkor Ricsi indulni szeretne, holnap délután visszamegyünk a szomszédos szigetre, északra. Az már lakott település, a holnap estét ott töltjük. Emberünk ígéri, délben itt van értünk és motorcsónakkal kivisz a szigetre.

Lacáék kieveznek a kettes kajakkal, Ricsi elkezdi pucolni a halat. A sirályok hangos kiáltozással köröznek fölöttünk, a szélben néha meg is állnak, mint egy kolibri. Kunyerálnak, várják a jussukat. Ricsi fenyegeti őket, várjanak sorukra. Végül az is eljön, miután a színhúst lefejtette, a bőrt és a mócsingokat megkapják. Norbi és Szilvi lelkesen eteti őket, reptében kapják el a feldobott falatokat.

A nagyobb darabok a tengerbe kerülnek, a halak is megkapják a részüket. Beugrom a vízbe, úszni egyet és eláll a lélegzetem. Három hatalmas rája köröz a süllyedő darabok felett, a legnagyobb máris kisajátította a hal méteres gerincét. A másik kettő egymással viaskodva próbál prédához jutni. Miután magamhoz térek a csodálkozásból, kiálltok a többieknek, hogy mit látok. Szilvi lemondóan legyint, csak ugratom, de Norbi és Ricsi már veszi is a szemüveget és csobbannak a vízbe. Lenyűgözve nézzük, ahogy ezek a felséges állatok pár méterre alattunk lebegnek el, keringőznek a mahi-mahi darabjai felett. Megbabonázva figyelem a legnagyobbat, legalább egy öl a fesztávolsága, próbáljuk megsaccolni a méreteiket. A tenger denevérei, méltóságteljesen siklanak tovább szárnyuk egyetlen lebbentésével.

Arrébb kisebb darabja süllyed a leendő vacsoránk maradékának. Három hal próbál falatokat csipkedni belőle, mikor az egyik rája figyelme rájuk terelődik. Pár lebbentés és már ott is terem. Mint egy poncsó, telepszik rá a húscafatra, egyetlen farok mozdulatával űzi el a halakat és szorítja le a zsákmányt a fenéken vastagon burjánzó tengerifűbe, ahol elégedetten falatozik rajta. Alig mozdul, csak a kopoltyúfedői járnak ütemesen, ahogy pumpálja a vizet.

Talán negyed órája lebegünk felettük, ámulva, mikor elindulok a homokpad felé. Laca elvitte a kenut is és a békapipás szemüvegeket is, valamelyiket vissza szeretném zsákmányolni. Alig 50 méternyi úszás után már leér a lábam, gyalog megyek ki a partra. Lacáék feljebb csőröznek, fogom a kenut és magamévá teszem. Visszaevezek a hajóhoz, mert kevés benne a levegő, nagyon merül alattam. Ricsi felpumpálja, hagyom, hogy ő tegye, jobban tudja, mennyi luft kell bele.

Visszaevezem a homokpadon túlra, innen látni a szigetek közötti csatornákat. Közeleg a naplemente, már nem fogom megkerülni a szigetet, inkább nézem a napot, ahogy leírhatatlan színorgia közepette bukik le a nyugati sziget dombja mögé. Kicsit előrébb evezek, hogy a domb alacsonyabb része legyen közöttem és a nap között, így újra végignézhetem a naplementét. Amikor ismét eltűnik a nap, tovább evezek, be a bójákon horgonyzó hajók közé. Több tucat vitorlás és katamarán csoportosul itt, közöttük evezek. Innen még egyszer végignézhetném a naplementét, de inkább a hajónk felé indulok, amíg világos van.

Lacáék a partról integetnek, de el nem tudom képzelni, mint szeretnének. A kenut biztos nem, mert a búvárszemüveget veszik, fel éppen, biztos úszni akarnak. Párperc alatt elérem a hajót, kihúzom a kenut és rögzítem a fedélzeten, Lacáék fél úton járnak. Ekkor hatalmas csobbanással emelkedik ki egy rája a vízből, majd tűnik el ismét. Mindenki a hajó végében tolakszik, láttátok, hangzik fel a kérdés, mikor újra kiemelkedik a denevér a vízből, közvetlen Lacáék mellett. Döbbenetünket Laca sikoltozása töri meg, a mögöttük úszó sárga folt eredetét firtatjuk hangosan nevetve.

Laca hátán Timivel sokkos állapotban éri el a hajót, ahol hozzánk dobálja a búvárszemüvegeket. A csónakot kéri rajtam számon, de inkább a mellette elrepülő hatalmas rája döbbenete, ami mozgatja. Mi volt az, láttátok? Elmeséljük neki a rája kalandunkat, azok közül lehetett az egyik. Ők teknősökkel úsztak együtt a parton, az is hasonló élmény lehetett. Ricsit közben előtúrja a szekrényekből a víz alatti fényképezőgépet, remélem holnap sikerül párat lencse végre kapni ezekből az állatokból.

Laca és Timi bevonulnak a szobájukba, én naplót írok, közben Ricsivel beszélgetek, aki a konyhában tüsténkedik, készíti a délután vásárolt halat. Hamarosan elkészül, felvonulunk vacsorázni. Már az asztalnál ülünk, mikor többszöri hívásra előjönnek a fiatalok. Pajzán mosollyal vesszük őket kérdőre, mit csináltak eddig.

-          Á, csak masszíroztunk, nem volt semmi – jön a hivatalos válasz.

-          Akkor jól van – veszi tudomásul Norbi

-          Kár – kontrázik Ricsi, a közvetlen szobaszomszédjuk

Jót derülünk a párbeszéden, átérezzük Ricsi szavait. Figyelmünket azonban gyorsan elvonja a vacsora illata, majd kisvártatva az íze is. Közben teljesen besötétedett, a környezetünkben horgonyzó több tucat hajó fénye és a zátonyon megtörő óceáni hullámok moraja mellett esszük vacsoránkat.

Vacsora után hangos buli veszi kezdetét a fedélzeten, megint jól fogy az ital. Levonulok naplót írni, mikor Timi dübörögve érkezik végig a lépcsőn, kicsit eltaktikázta. Kinn teljes a sötét, lenn csak az olvasólámpa fénye világít a laptop billentyűzete felett.

Utolértem magam, megyek, csinálok valami hasznosat, elmosogatok. Még meg kell várnom, hogy véget érjen a buli és visszakapjam a hálószobámat. Mit egy kivert hajléktalan, úgy élek a gályán. Adományokat a következő bankszámlára várok…

Elmosogattam, visszafeküdtem a nappaliban, kinn még javában zajlik a diszkó. A szopós malacok is megjöttek, Cuniiiii, hallom többször is, akinek nem kell több bíztatás, ropja a táncot. Csak azért nem az asztal tetején, mert mellette is bizonytalan az állása, kapaszkodik erősen. Éjfél körül már úszni akar, hiába próbálja mindenki lebeszélni róla. Sötét van és erős áramlatok, életveszélyes lenne egy ilyen mutatvány, még egy józan ember számára is, de odafenn Ricsit leszámítva, olyan nincs. Ő is aggódik, hiszen felel értünk, így próbál véget vetni a bulinak. Belátják a többiek is, hogy kezd túlzásba lendülni a hangulat, így egy emberként kezdik Timit a kabin felé tuszkolni. ez nem egyszerű, mert kitart az ötlete mellett, úszni akar. Délután még hiszti volt a 100 méter úszás miatt, mikor elhoztam a csónakot, ehhez képest nem értem a mostani nekibátorodást. A kettő közül legalább az egyik műbalhé.

Nagy nehezen sikerül a mutatvány, lekerül a kabinjába, így elfoglalhatom a hálószobám. A nagy szél miatt Ricsi bevonta az árnyékvetőt, ma tényleg a csillagos ég alatt alszom. Feltűnik, hogy itt jóval több csillag látszik, el kezdem számolni, de elég gyorsan feladom. A tejút is olyan erősen világít, mintha festve volna a mélyfekete égre. A hold egy keskeny sarlóként fénylik Union Island felett, nem régen volt újhold. Itt az egyenlítő körül más az alakja ilyenkor, mint otthon, nem C-betűre, hanem inkább U-ra hasonlít, nem az oldala, hanem a teteje hiányzik. 

A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany

Korán kelek, éjszaka megint hálóvendéget kaptam. Nem tudom ki az, feje tetejéig húzza a takarót, úgy alszik mellettem. Kimegyek a hajó végére, még alig virrad. Mikor visszafelé jövök, akkor ismerem meg, Timi alszik a másik padon. Már tegnap estre is balhézott, mert a bója hangja, ahogy a hajóorrnak koppan, zavarja az alvásban. Laca próbálkozott is este, hogy rövidebbre kösse a kötelet, de ezek szerint nem segített az sem.

Lemegyek a fedélközbe és naplót írok, képeket válogatok. Itt még van internet, de hamarosan kihajózunk, pár napig nem leszek online. Jókora problémánk van, nem?

A többiek fenn reggeliznek, én egy műzlit készítek magamnak, a gép előtt eszem meg. Tisztára, mint otthon, Istvánnak segítek közben, két weblapot készítünk. Még itt is csak a munka.

Reggeli után kimegyünk a partra, csak Ricsi marad a hajón. Egy sziget túrát tervezünk. Laca evez, nem raktuk fel a bocira a motort. Imbolyogva közelítünk a parthoz, mindenki próbál navigálni, emiatt aztán közel dupla távolságot kell evezni. De legalább jó, szórakozunk.

A parton Norbi alkudozni kezd, ezt a funkciót már megörökölte, de 50 USD alá nem tud lemenni az árral egy órára. Elindulunk feljebb a parton, hátha ott több taxi van, akiknél lehet alkudni. Csak kis, golfautó-szerű kocsik állnak a shop körül, de ezeket nem lehet egyszerűen bérelni. Érdeklődésünkre segítőkészen hívnak a helyiek taxit. A kikötőből, ahol az előbb alkudoztunk…

Nem az a sofőr jön, akinél az előbb próbálkoztunk, de úgy tűnik, az ár fix, mert ő is hajthatatlan. Külön segítője van, aki a le-, és felszálláshoz sámlit rak a plató mögé, teljes a kiszolgálás. A sziget kicsi, egy óra alatt minden fontosabb nevezetességét bejárhatjuk. Első megállónk az erőműtelepnél van, de nem ez a látnivaló. Innen belátjuk az egész öblöt, látjuk a hajónkat ringatózni a vízen.

Tovább indulunk, a sziget kis repülőtere mellett megyünk el, majd egy bungaló komplexum előtt állunk meg. Tovább már csak szállóvendégeknek, de innen is látjuk a gyönyörű fehér homokos partot, a kerti tavat, a kert egy részét. Ápolt kert, nagy pázsitos felületekkel, tenisz és futballpálya, gyerekjátszótér, minden olyan, mintha a meséből lépett volna elő Tündér Lala birodalma.

Pár fotót készítünk, majd indulunk tovább, a repülőtér másik oldalán megyünk el. Megállunk pár fotóra, innen látjuk a dombtetőn Mick Jagger házát, alatt egy félbehagyott építkezésnek tűnik a Johny Walker whiskey gyáros villája. Számos más híresség villáját csodálhatjuk meg távolból, sofőrünk folyamatosan mutogatja, hol ki lakik.

Végállomásunk egy kisebb domb majdnem tetején a Firefly bár és hotel, ahonnan a koktélünk szürcsölése közben gyönyörködünk a panorámában. Abban megegyezünk, hogy el tudnánk még tölteni pár napot ezen a mesebeli helyen. Sajnos azonban indulnunk kell, Ricsi délig adott kimenőt, utána indulnunk kell délre, Tobago Cays felé. Fizetünk és leballagunk, pár perc séta a kikötő.

Rádión próbáljuk hívni Ricsit, de kiderül, mindhárom rádiónkat elhoztuk reggel, nála nem maradt egy sem. Az is kiderül viszont, hogy a háromból csak kettő van meg, a Sanyié hiányzik. Visszaindul a bárba, hátha ott felejtette, de nem. Más lehetőség nincs, a kocsin maradt. Leérünk a mólóhoz, ott a taxisunk is. Már messziről vigyorog, nyúl az autóba és a kesztyűtartóból előhúzza Sanyi rádióját.

Visszaevezünk a hajóhoz, indulnánk, de Lacáék még kimennek csigát szedni, addig úszunk egyet. Ricsi előkészíti a hajót. Amint megérkezik a csigahéj szállítmány, máris leoldunk és indulunk délre.

Ebédre a tegnapi sült maradékát felhasználva készít Szilvi rizses húst. A csirkén lévő pác érdekes, de nagyon finom ízt ad az ételnek, nem a megszokott hazai paprikás-borsos, sokkal karibibb. Így élünk itt, maradékot eszünk, szabad ég alatt alszunk. Egy kicsit lehet sajnálni bennünket!

Az úton jó szelünk van, a hajó erősen megdől és hasítja a hullámokat. A nap tűz, éget, levonulok a fedélközbe, ott alszom inkább. Arra ébredek, hogy a könyvespolcról a kisebb könyvek és magazinok leugranak a padlóra, némelyik a fejemen dobbant landolás előtt. Felülök, kikiabálok Ricsinek, hogy remélem, a TV rögzítve van, mert a nyomtatott sajtót még csak-csak elviselem, de a tévé már fér a fejemre. Megnyugtat, így visszafekszem. 

A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany

Itt vagyunk most

Reggelit Laca és Timi készíti ma, miközben a fedélzeten ébredezünk. Szokásos menü, rántotta, de közben Ricsi a tegnapi homárt megfőzve készít egy rákkrémet is.

Reggeli után szigetlátogatást tervezünk. Két szigetet fogunk meglátogatni, egyik a Fort Duvelle sziklája lesz, majd kimegyünk a Young Islad-ra, mert ezt csak Lacáék vizitálták tegnap, de a többiek is kíváncsiak rá. A bociban úgysem férne el mindenki, meg az mégis mókásabb, én a kajakkal mennék. Norbi csatlakozik hozzám, segít leterhelni a kajak orrát.

Ford Duvelle egy szikla, oldalában meredek lépcső vezet fel a csúcsra, ahol a kikötőt régen védő ágyúk még ma is állnak. Csodálatos kilátás nyílik a két sziget közötti zátonyra és a városra, a kikötőre. Innen nézve sem volt egyszerű az a tegnapi evezés, a zátonyokon fehér habot verve törik meg az óceán hullámzása. Még szerencse, hogy ezt csak most látom, mert biztos nem eveztem volna tegnap a szigetet, ha tudom mi van ott.

Még fel sem érünk a szikla tetejére, elered az eső, albatroszok repkednek önfeledten az alacsony felhők alatt. A csúcson lévő fedett kilátóban várjuk az eső végét. Norbi kitalálja, le se menjünk, inkább süssünk szalonnát. Ez patthelyzet, mert nincs nálunk szalonna, csak le kellene érte menni. Mikor az eső kicsit alábbhagy, utóbbival próbálkozunk.

A csúcsról lefele jövet elmegyünk az elágazásban, amely egy lentebbi ágyúsorhoz vezet. Itt egy kis kőépület is áll, valaha talán a szolgálatos tiszt szobája lehetett. Kiváló hely egy romantikus éjszakára, bár innen csak az óceánra van kilátás, viszont azt keleti és nyugati irányban is be lehet látni, a napkelte, és a napnyugta is látható lenne innen.

Közben az eső eláll, a motorcsónakkal versenyt evezve megyünk át Young Islad-ra. Én előbb a hajó felé indulok, mert nem beszéltük meg, hogy a szigetre megyünk, de a többiek utánunk kiáltanak, hogy a mólóhoz menjünk mi is. Újra belehúzok és beérem a motorcsónakot, ami a már többször említett váltóhiba miatt csak alapjáraton halad. Laca nem bírja a szégyent, hogy már másodjára előzzük le őket Norbival, maláj tigrisként veti ránk magát, beborítva a kajakot a vízbe. Pár méterre van a móló, innen már gyorsan elérjük így is.

Bejárjuk a sziget publikus részét, majd egy koktél következik a parti bárban. Az árak megegyeznek bármelyik parti kiskocsmáéval, semmi jele, hogy egy mluxus magánszigeten lennénk. Norbi szerzett egy helyi prospektust, amelyben a szigetet esküvői helyszínnek ajánlják, ez népszerű lehet errefelé. Ki lehet bérelni a teljes szigetet, elfér rajta a násznép.

Visszafelé úszva teszem meg az utat, pár száz méter a hajóig. Útközben valami megcsipkedett, vagy apró medúza, vagy valami vízibolha szerű jószág. Nem látszik nyoma, szerencsére, de éreztem többször, hogy megcsípett.

Felszedjük a horgonyt és indulunk vissza, délre. Útközben megállunk Bequián, de csak egy gyors bevásárlásra. Az elkövetkező három napban nem járunk olyan helyen, ahol élelmiszert tudnánk venni, fel kell tölteni a hajóraktárt.

Amíg Ricsi vizet vesz fel egy újabb hajmosásra, Szilvi, Norbi, Laca, Timi és én, kiugrunk a mólóra, hogy bemenjünk a városba, bevásárolni. A kiugrást szó szerint kell érteni, Ricsi ügyesen a nagy móló mellé kormányozza a hajót és úgy játszik a hajómotorral, hogy a móló egy ugrás távolságban legyen. Vigyázni kell, hogy a hajó ne ütődjön a mólónak, kikötni sem akarunk, mert az több idő.  

A nagy cipekedéstől elfáradva, a boltból visszafelé még beugrunk Sánta Mama italkimérésébe, a többiek a szokásos rumos kólát kérik, Norbival inkább hideg sörben utazunk. Iszonyatos hőség van, talán a legmelegebb nap, mióta itt vagyunk. Ricsi már türelmetlenül motorozik le, s fel a móló előtt, lenyomjuk az italt és már megyünk is. A visszaszállás nem kevésbé látványos, mint a kiugrálás, Timi kis híján menekül meg az úszástól.

Már indulunk is tovább. Menet közben készül az ebéd, a tegnapi tészta és lencse maradékát melegíti Timi. Én készítek magamnak egy smack-szerű tésztás leves.

Ebéd után egy kicsit a fedélzeten időzök, de erősen tűz a nap, nem akarom feszíteni a húrt. Eddig sikerült hámlás nélkül megúsznom a napot, ezért levonulok a fedélközbe aludni. Mustique kikötőjében ébredek, átaludtam majd az egész utat. Ma nem megyünk ki a partra, helyette vacsorát főzünk a hajón. Csirkét vettünk a boltban, sült csirkecomb és szárny a menü. Vacsora után közösségi programot tartunk, a Bakancslista című filmet nézi meg a társaság fele. Ricsi korán aludni tért, Laca Timivel kievezett a partra, elvitték a bocit, majd jönnek valamikor.

Megnéztük a filmet, megkönnyezte a társaság. Mindenki elérzékenyült rajta, pedig csak Norbinak és nekem új, a többiek már többször látták. Idő kell, míg feldolgozom, majd talán egyszer írok erről is.

A többik kiültek a hálószobámba beszélgetni. Mivel ez erőny dohányzással jár, nem csatlakozom hozzájuk, inkább befejezem a naplót és fel is töltöm, hogy reggelre legye olvasni valótok. Már itt is túl vagyunk az éjfélen, otthon lassan virrad. A parton szól a dizsi, behallatszik a hajóra. Buli van a szigeten, a domboldalban lévő hatalmas villák is fényárban úsznak. Feltöltöm a blogot, aztán kitelepítem a talkshowt a szobámból. A szél és a hullámzás ringatja a hajót, jót fogok aludni megint csak. Otthon már nem is fogom a helyemet találni a mozdulatlan ágyamban.

Jóéjszakát! 

A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany

Itt vagyunk most

Mire az ebéd elkészült, Ricsi is megérkezett. A papírmunkát, kijelentkezést meg lehetett volna csinálni Kingstownan is, de itt Bequia szigetén egy helyen van a Custom és Immigration Office, kevesebben is vannak, így gyorsabb. Kata ebédje mindenkinek ízlik, nagyon jó a tésztán az öntet. Padlizsános, zöldborsós, kókuszos, nyamm nyamm.

Ebéd után nem sokat időzünk, indulunk tovább. Sajnos a szél alább hagyott, így a vitorla mellett brummogni is kell, motorozunk végig. Gyorsan megérkezünk, nincs messze egymástól a két sziget. A part közelében állunk bójára. Nyugatabbra van egy marina, mólós kikötő, de sekély vizű, csak katamaránok tudják használni.

Miután a helyi segítővel bójára álltunk, érkezik egy árus, talicskával evezve. Ezen jót derülünk, a csónakja tényleg olyan, mint egy rossz kubikos talicska, nyele van, csak épp a kereke hiányzik az orrából. Emberünk bálnafogból készült ékszereket kínál, de nem erőszakoskodik. Amikor látja, hogy nem lesz biznisz, tovább evez. Ez a jó az itteni kofákban, nem erősködnek, mint a keletiek, ha nem kérsz az árujukból, mosolyogva összepakolnak és továbbállnak.

Strandolni kezdünk, Ricsi is velünk tart. A víz sekély, könnyen le lehet merülni az aljára. Ricsi az egyik merülésből egy kisebb méretű homárral bukkan elő. Jó lesz holnap levesbe, hamarosan a hűtőben találja magát. Azért előtte még modellt áll pár fotóhoz.

Lacáék kieveznek Young Islad-re, egy pici magán sziget a közelünkben. Luxus apartmanok foglalják el sziget nagy részét, igazi földi paradicsom, de a strand a partján és a bár publikus. Kis táblák jelzik, meddig lehet bemenni és honnan kezdődik a csak vendégeknek fenntartott rész.

Mikor kistrandolták magukat, visszahozzák a kajakot. Ricsi közben az egyszemélyessel kimegy a partra, taxit rendelni holnapra. Már közeledik a napnyugta, de szeretnék én is kajakozni, elkérem a kettest. Nincs senki, aki eljönne velem, Norbi közben a visszaérkező Ricsitől megkapta a szólót, azzal evez. Egyedül indulok neki, megpróbálom megkerülni a kis szigetet. A nyugati, óceáni oldalon zátonyok vannak, megtörik rajtuk a hullám, amire különösen érzékenyen reagál a leterheletlen kajak. Csattog az orra a hullámokon, mint a szakadt papucs. Sikerül borulás nélkül bejutnom a sziget és a mögötte lévő Fort Duvelle szikla közötti lagúnában, ahol már nyugodtabb a tenger. Innen már simán visszaevezek a hajóhoz.

Közben beesteledik, vacsorára lencsét kapunk. Én kicsit diétásra fogom, nem kérek belőle. Vacsora utáni kis tanakodás, kimenjünk-e a partra. Végül Laca, Timi és én kérünk fuvart, kimegyünk egy italra, megpróbálunk valami zenés-zajos helyet találni. A part szokatlanul csendes, több étterem, bár is nyitva, de vendég szinte sehol. Pedig 9 elmúlt, még sincs éjszakai élet. Lejjebb sétálunk, egyik helyről hangos zene szól, helyi fiatalok az ajtó előtt. Bemegyünk, de sehol senki, talán még korán van. Laca informálódik a helyiektől, merre van egy diszkó. Még tovább, de autóval elérhető távolságra, vagy a mási irányban, a repülőtér mellett, de az még messzebb van.

Visszaindulunk a kikötőbe, igyunk előbb valamit, aztán meglátjuk. A bár előtt nagy darab helyi arc ücsörög, előtte kirakva egy zacskó, legfeljebb talán ha fél kilónyi fű lehet benne. Nem szól, egy szót sem, nem kell az anyagot tukmálni, elég a csendes reklám. Most kihagyjuk, inkább beülünk a bárba. Két rumpuncs után kimegyünk az útra, a part felett. Laca a helyiekkel konzultál, kérdezi merre van az a rancs, amit a helyiek ajánlottak. Megtudjuk, hogy lehet odajutni és az is, hogy azt fehér embernek nem ajánlják. A másik, a repülőtérnél lévő az rendben van.

Én rádión megkérem Ricsit, vigyen vissza a hajóra, Lacáék belevetik magukat az éjszakai életbe. Amikor a hajóra érek, elindul az eső, kapunk egy kisebb felhőszakadást. Gyorsan lepakolunk, ablakokat zárjuk. Úgy tűnik, ezt az éjszakát fedett helyen töltöm, bár olyan fojtó levegő van lenn, mint a szaunában. Az eső ahogy jött, úgy áll el, visszaköltözök a fedélzetre. A többiek már elcsendesedtek, én is lefekszem.

Az éjszaka során egyszer még elered, át kell költöznöm a másik oldalra, ahová nem ver be az eső. Lacáék valamikor hajnalban érkeznek, de csendben gyorsan vonulnak a szobájukba, csak épp realizálom, de nem ébredek fel rá.

A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany

Míg el nem felejtem, kérdezték páran az elérhetőségét a képeslapra kívánkozó parti kávézónak, itt van: http://beachcafedawnscreole.com/index.html

Reggel nehezen ébred a társaság, fáj még a tegnap este. Katával kiülünk a tatba, én blogot írok, feltöltöm a tegnapi részeket, Kata a lecsónak valót készíti elő, közben kávézunk. Jó gyors wifi van a kikötőben, rakok fel képeket is. A lecsó hangjaira lassan feléled a társaság józanabbik fele. Szilvi még hallhatóan alszik, a nyulak sem másztak elő az odújukból. Így legalább elférünk az asztalnál, megesszük a vacsorára szánt lecsót reggelire. Mire végzünk, a többiek is felébrednek.

Időnk kevés, kimegyünk a kikötőbe egy gyors sétára, kávéra, italra, kinek mire van ingerenciája. Miközben a többiek a tegnapi bárban kávéznak, sétálok kicsit a parton, csigát gyűjtök. A helyi halászok ezt gyűjtik, a lakót megeszik, a csigaházakkal tele van a part. Sajnos mind törött, sérült, nehezen találok egy ép darabot. Végre van egy, nehéz, mint sár, tele van homokkal. Kimosom, de nem lett sokkal könnyebb, majd kitalálom, hogy lehet hazavinni.

Elsétálok egy helyi pékség mellett, megkívánok egy ízes levélnek látszó tárgyat, alig kilenc dollárért az enyém lehet. Helyi dollár, de akkor is 800 forint, elég is ennyi luxus mára. Lejárt az időnk, a parton gyülekezünk, Ricsi két fuvarból visszavisz minket a hajóra. Amíg felrakja a bocit, még strandolunk egy utolsót, és már oldjuk mis el a hajót.

Visszafelé jó széllel haladunk, hamar vitorlát bontunk és leállítjuk a motort. Ma kihagyom a napozást, az árnyéktető alatt anekdotázunk, jó tempóban haladunk. Már Bequia alatt járunk, épp a fokot kerüljük, mikor egy hatalmas bálnát pillantunk meg a vízben, többször felbukkan, hatalmas állat. Balról egy cseh vitorlás halad, azonnal fordulnak, mindenki a bálnát próbálja megpillantani. Még egyszer mutatkozik, a farok uszonyát látjuk egy pillanatra, de hiába álltunk meg, fotót nem tudtunk róla készíteni sajnos. Azért csak higgyétek el, igazi volt.

Amikor ráfordulunk Bequia kikötő öblére, Laca jön fel, Ricsi, elfogyott az egyik tartáj vizünk, átkapcsoltam a tartályt, jelenti. Ricsi megrökönyödve hallgatja, hiszen tegnap vettünk vizet. Bocs, hajat mostam, jön a megfejtés Timi felől. Simáén elfecserte a fél vízkészletet. Felajánlom neki, hogy van nálam nullásgép, akkor nem lesz ilyen nagy gondja a hajmosással.

Behajózunk Port Elizabeth-be, a parthoz egész közel állunk bójára, de csak Ricsi száll partra. Kimegy, elintézi Kata papírmunkáit, addig a lányok a konyhában tüsténkednek, egy zöldséges rakott tészta készül, brokkolival. Ez lesz az ebédünk, finom illatok lengik be a fedélközt. A többiek kinn söröznek, én itt lenn írom a naplót. Van internetünk, szeretném felrakni a fotókat is.

Elkészült az ebéd, kimegyek én is, majd utána folytatom.