A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Reggel korán ébredek, szokásos rutin, kávé, olvasgatás. Még nem virradt meg, de a sziget hegyei miatt később kell a nap, pont kitakarják a keleti irányt. Ricsi is korán kel, hosszú út vár ránk, indulni kell. Kúszom a partra, eloldom a kikötő kötelet, Ricsi indítja a motort és mire visszaúszom a hajóra, már húzza a horgonyt. A motor és a horgonylánc hangjára hamar felébred mindenki, közösen intünk búcsút Cumberland Bay-nek.
A mai közösségi kávét Laca és Timi prezentálja, a fedélzeten kávézgatunk, gyönyörködünk a szigetben. Már messze kinn járunk a tengeren, mikor Szilvi elkezdi készíteni a reggelit, sonkás-gombás rántottát. A tojás standard reggeli a hajón, jól tárolható és tápláló. Reggeli után vitorlát bontunk, de az éles szél miatt a motort is járatni kell. Egyszer csak éles sípszó hallatszik, Ricsi leállítja a motort. Rövid inspiciálás után kiderül, a belső hűtőkör túlmelegedett, nincs hűtésünk.
Lassulunk, csak vitorlával haladunk, Ricsi a motort szereli. A termosztát mondta fel a szolgálatot, kiszereli. Én nem akarok útba lenni, inkább előre megyek napozni, mielőtt nagyon beerősödik a nap. A termosztát eltávolítva, de most meg a hűtőcső lyukadt ki, nem bírta a szerelést. Szerencsére van tartalék, így eljárul minden akadály, újra tudunk motort indítani. Közben kiértünk a sziget takarásából, jól haladunk, nem kell motor. A kikötőbe beálláshoz azonban nélkülözhetetlen, ezért Ricsi kipróbálja, még egy fél órát motorozunk. Konklúzió, a gyorsjavítás sikeres, majd Martinuquen venni kell másik termosztátot és eredeti hűtőcsövet, addig megteszi ez.
Talán az egész túra leghosszabb menete vár ránk, órákon át megyünk. Már nem látszik mögöttünk St. Vincent és még nem látszik előttünk St Lucia, a nyílt vizen haladunk. Az út eseménytelenségét csak egy csapat orka töri meg, hatalmas kardszárnyú delfinek úsznak el mellettünk. Sajnos nem várták meg, hogy fényképezőgépet hozzunk fel, ami amúgy sem lenne egyszerű, tekintve, hogy a fedélközben minden halomban áll. Az erősen megdőlt hajó és a hullámzás jól tud pakolni, ami nincs rögzítve, az már a hajó sarkában halmozódik.
Délután két óra, mire tisztán látszik St Lucia déli csücskén a Piton-hegy kettős kúpja. Nem ide tartunk azonban, hanem jóval feljebb, a korábban látott olajtároló közelében lévő Marigot Bay, ami innen még két óra út, a sziget szélárnyéka miatt motorozva. Már nagyon unjuk az utat, mindenki alszik, vagy próbál aludni, hátha gyorsabban telik az idő. Végre feltűnik az öböl, ráfordulunk a bejáratára. Motorcsónakosok érkeznek sorra, de nem járnak sikerrel. Nem bójára fogunkállni, hanem kimegyünk az öböl végében lévő étteremhez, annak mólójára kötünk ki.
Az öböl lenyűgöző, hatalmas hajókkal teli, a túloldalon pálmafás, homokos part, a hegyoldalban hatalmas villák sorakoznak. Nem gyenge, ámul mindenki. Óriási a kontraszt a kis csónakok és a tengeri monstrumok között.
Megérkezünk az öböl végébe, Ricsi fordul és farral áll a mólóra. Közben Laca a horgonyt ereszt, gyorsan kifeszítik a hajót. Közvetlen szomszédunkban két hatalmas kétárbocos vitorlás között óriás óceánjáró áll. Még nagyon új, dukkózásán tükröződik a víz, a mellette elhaladó csónakok. Épp kihajózásra készül, a legénység sürög, forog a fedélzeten. Ezt megnézzük, jó műsornak ígérkezik, ahogy ez a bálna kijön a szűk helyről. A művelet nem egyszerű, a hajón elől-hátul matrózok, rádión segítik a navigációt. A vízben motorcsónak köröz a hajó körül, igazítja a bójákat, segíti a fordulást. Az óriás óvatosan előre jön, majd helyben fordul. Újabb kis lépés előre, újabb forgás. Az öböl kijáratánál még egy mélyen belógó karcsú, hosszú vitorlást kell kerülnie és már kinn is van a nyílt vízen, a motoros végig kísérte, most visszafelé jön. A partról tátott szájjal néztük végig a manővert, sajnos a lenyugvó nap ellenfényei miatt jó fotók nem tudtak készülni.
Felfedező útra indulunk a parton. Az étterem mögött kis mangrove erdő terül el, keskeny híd vezet a mocsáron át. Nem nagy terület, gyorsan be lehet járni. Utána egy JD’s Blue koktél a bárban. Mivel itt van vizünk korlátlan, egyenként elszivárgunk fürödni, jól esik egy alapos tusolás.
Mire mindenki végez, lassan vacsoraidő van. Nem kell messzire menni, épp azért kötöttünk ki itt. Kedves pincérnőnk van, ugratjuk és veszi a humort. Megrendeljük az italunkat, részemről ismét egy JD’s Blue, vacsorára pedig kicsontozott csirkecombot kérek. Ma csirkés nap van. Amúgy az étlap egyszerű, mint a faék, van egy hal, egy csirkemell saláta, az általam választott csirkecomb és ribeye steak.
Nem sokáig tudunk beszélgetni, a vacsoránk gyorsan érkezik. Ez ugyan nem akkora adag, mint a tegnapi, de nagyon finom, mindenki teljes megelégedettséggel fogyasztja a maga adagját. Pincérnőnk kedvesen rábeszél még egy desszertre, egy sajttortát kérek. Tetején cseresznye zselével, csokival körbecsurgatva érkezik hamarosan a tányérom. Lacának nincs ilyen szerencséje a flambírozott banánnal, nem lángol, elfogyott az erős rum. Próbálkozik ugyan egy gyengébb konyakkal, de nem lángol, így a cukor sem olvad rá, de Lacának így is elég édes, ragad tőle a szája.
Vacsora után beszélgetünk még kicsit, majd visszajövünk a hajóra. Nem kell messzire menni, milyen jó lett volna ez két napja! Szegény Ricsinek még mindig fáj a dereka a cipekedéstől.
Lacáék belevetik magukat az éjszakai életbe, a többiek nyugovóra térnek. Az étteremből kértünk egy szúnyogriasztó füstölőt, az kirakom az asztalra, mert eléggé nyitott a hálószobám, nem kellene agyoncsipkedtetnem magam. A mangrove erdő miatt itt már kerül szúnyog is.
Elalvás előtt még feltöltöm a mai naplót, jóéjt!
