A bloghoz tartozó fotókat itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/Kalifornia2013
El voltam veszve a héten, nem jutott idő blogot írni. Az első két éjszakát Nikinél töltöttem, napközben programoztam, meg Miklóssal jártuk be a környéket, megmutatott pár dolgot. Főleg a praktikus, a mindennapi élethez szükséges dolgokat kerestem, mert nem várhatom el tőle, hogy mindenhová elkísérjen, míg itt vagyok.
A legfontosabb dolog a bevásárlás. Van több áruház lánc, bár nem akkorák az üzleteik, mint otthon egy nagy tecsó, vagy a madaras bolt, viszont az árubőségük bámulatra méltó. Nem beszélve az árakról. Itt miden bolthálózatnak, de még a legkisebb üzleteknek is törzsvásárlói kártyája van és arra kedvezményes árat adnak majd minden termék árából. Nem kell azonban hónapokon keresztül nagy összegeket a boltban hagyni, elég egy jelentkezési lapot kitölteni és máris adják a kártyát. Az árak e nélkül sem kirívóak, de a kártyára átlagosan további 25-30% kedvezményt kapunk. Nem elírás, tényleg ennyit. A blokk végén ott virít nem csak az eredeti ár és a megtakarítás, hanem megkapjuk százalékban is kifejezve, mennyit jelentett a törzsvásárlói kártya. Plusz minden hálózat szerződésben van valamelyik benzinkút hálózattal és a vásárlásaink után üzemanyag kedvezményt is kapunk.
Csak pár példa, összehasonlításul. Bőrös csirkemell 99 cent / lbs. Igen, 400 Ft. kilója, nem elírás! És akkora csirke, mint egy kisebbfajta pulyka, nem az a nyeszlett, fajta. Persze lehet azt mondani, hogy igen, mert felpumpálják, de valahogy még sincs műanyag íze, amikor elkészül, csirkéből van, nem hallisztből. Gyönyörű marha steak húsok sorakoznak a polcokon 5-7 dollár / lbs. Ez sem lehet rossz, mert itt nagyon szeretik a marhahúst és kritikusan állnak hozzá. Ennyit mára a boltok árukínálatáról.
A harmadik napon átköltöztem a végleges helyemre, Ildikóékhoz. Magyar származású, bő húsz éve választotta az új világot, azóta már állampolgár. Férjével, 15 éves fiukkal és Ildikó anyukájával élnek Trabucco Canyon-ban, egy lakópark családi házában. Az emeleti 4 szoba egyikét kapom, tágas nagy szoba, jól elférek. A ház tipikus amerikai, könnyűszerkezetes, légfűtése és hatalmas. A galériás nappalit Juliska néni templomnak hívja, mert akkora, mint egy kisebb falusi templom.
Az egész település példás tisztaságú, ugyan az, mint amiről már írtam, minden tiszta, minden új állapotú, pedig nem fiatal házak. Vagy nem öregszenek, vagy ilyen jól karbantartja mindenki, nem tudom. Az utcák olyan szélesek, mint egy kisebb autópálya, de alig van forgalom rajta. Több lakás előtt láttam kosárlabda pályát, az utca két oldalán palánkok és a helyi srácok ott játszanak, keresztben az úton. Minden ház előtt 2-3 autó, de a szembe szomszédunknál van talán hat is. A garázsok természetesen itt sem az autóknak vannak fenntartva, hiába tartozik minden házhoz egy dupla és egy szimpla méretű.
Miután a lakáskérdést rendeztem, a következő lépés a környék felderítése. A lakóparkban semmilyen kereskedelmi, vagy szolgáltató intézmény nem lehet erre felé, ezt szigorúan veszik. Itt csak laknak az emberek, de helyben semmit nem lehet csinálni. Ráadásul a távolságok akkorák, hogy autó nélkül boldogulni nem lehet. A legközelebbi üzletház kb. 10 kilométerre van. Autót nem akarok bérelni, de megkaptam Keanu bicikliét, ő úgysem használja. Csak a fékbetéteket kell kicserélni benne, mert megkoptak, viszont a dombok között kell a jó fék. A bringa egész jó, elöl- hátul tárcsafékes, teleszkópos, nem az olcsó fajtából való. Kipróbálás gyanánt elmentem a legközelebbi biciklis boltba fékbetéteket venni. A térkép szerint 10 mérföld, meg is találtam, de a kirakatban egy tábla, elköltöztek a következő városba. Beütöttem a GPS-be a címet, csak pár mérföld, gyerünk. a megadott címen semmi. Azért itt sem tökéletes minden, szerencsére, mert nem hinném el. Viszont most már jó messze vagyok az otthontól, ideje volna visszaindulni, mert késő délután van. Elindulok a forgalmas főúton – mindenütt széles kerékpársávok az út mentén – mikor meglátok egy bevásárló központot. Annyit megér, hogy benézzek, és szerencsére itt is van egy kerékpáros bolt. Azonban, sajnos, nincs ilyen típusú fékbetétjük.
Idefelé jövet egész sokat gurultam lefelé, ez most megbosszulja magát, az út nagy része emelkedő. Az italom már rég elfogyott, megállok az egyik út menti étteremben, veszek egy pohár üdítőt. Szerencsére itt miden étteremben a soft drink korlátlanul újratölthető, így megiszom egy pohár limonádét, majd újratöltöm a poharat, azt meg beleöntöm a flakonomba, ez elég lesz hazáig.
Az Oso Parkwayon felfelé még vár egy nagy emelkedő, utána már csak 5 mérföld kisebb dombok között és bő 3 óra tekerés után otthon is vagyok. A térkép szerint 35 mérföldet tekertem, ami a dombok miatt még többnek tűnik.
Ildikó már itthon van, még van idő a boltok zárásáig, elvisz egy másik üzletbe, fékbetétet venni. A boltnál viszont nagy baj esik, az autóból kiszállva mindkét lábam begörcsöl. Kicsit elszoktam a biciklizéstől, na meg ez mégsem a Kecskemét környéki sík terület. Szerencsére a biciklis boltban, ha fékbetétet nem is, de magnéziumos italport kapok, azt gyorsan be is tolom egy fél liter vízzel, ez megszünteti a görcsöket.
Az eseten felbuzdulva, konditermet keresek, mégsem járja, hogy egy kis biciklizéstől kikészülök. Több nagy fitnesz hálózat is van erre, mint az LA Fitnes és a 24Hours Fitnes, utóbbiba megyünk el. Ildikó és a férje is ide járnak, vagy legalábbis van bérletük. A nevéből sejthető, éjjel nappal nyitva tartó terem. Akkora, mint egy kisebb sportcsarnok, tömve gépekkel, futópadból van legalább 20, de ugyanannyi lépcsőző gép, terembicikli. Tartozik hozzá egy kisebb uszoda, szauna és gőzkabin. A havi bérlet 35 dollár csak ide, vagy 45 a hálózat bármelyikébe, de ezért bemehetek a tornatermi órákra is, spinning, jóga, zumba, és még csomó különböző óra kora reggeltől estig folyamatosan. A teremben lévő shopban beruházok két doboz fehérjére, majd 20 dollár darabja.
Nagyjából minden elintéztem, ami szükséges az ittléthez. Nyitottam még egy helyi bankszámlát is, ne a magyar kártyámat kelljen használni. Itt mindenhol a bankkártya az elsődleges, alig használnak készpénzt, viszont a PIN-kód nem nagyon van használatban. Nem véletlen, hogy egy lemásolt bankkártyáról le tudják emelni az összes pénzt. Azért volna itt még mit fejleszteni!
