Hajnalban erős szél volt, ringatta a hajót erősen. Négy óra körül ébredtem fel, amikor nagyon feltámadt, zörgette a horgonyláncot, ahogy rángatta a hajót. Először azt hittem, a jacht szomszédunk készül indulni, de ez téves felvetés volt. Kicsit még nézelődtem, majd visszaaludtam. Jó meleg volt, egész éjjel takarózni sem kellett szinte, legfeljebb csak a szél miatt.
Fél hétkor keltem, majd kicsivel később Kata is előkerült. Készítettem egy kávét, de csak magamnak. Katát megviselte az éjszakai himbi limbi, na nem az, hanem a hajóé, inkább kifelé kívánkozott belőle, mintsem befelé.
Kiültem a kávéval az ágyamba, néztem a partot, a környező hajókat. Készítettem pár fotót is, de nem adják vissza sem a látványt, sem azt a szabadnak lenni érzést, amit éreztem. Eddig is tudtam, hogy a paradicsomot erről a helyről mintázták, de a helyszínen megtapasztalni, az leírhatatlanul más.
A nagy hajó közben felszedte a horgonyt és tovább indult délre. Hozzánk megérkezett Baga, hozta a reggelinket, péksüteményt, gyümölcsöt. Mivel a legénység nagy része, beleértve a kapitányt is, még aludt, csak egy grapefruitot kértem és nekiláttam hámozni. Ma gyümölcsnapot tartok, úgy döntöttem. Van választék bőven.
Lassan éledeznek az emberek, miközben befut a halas kofa is. Szép darab, friss fogású tonhalat kínál, de Ricsi feladata a konyhához vásárlás, főleg a hal, így nem is kezdünk alkudozni. Felköltjük Ricsit, majd Lacáék is előkerülnek, nagy duzzogós útállak viszonyban. Az éjjel nem himbálták a hajót, nevetjük őket.
Amíg a reggeli készül, úszom egyet a tengerben, snorkelezek. A part mentén a sziklák tele vannak élettel, szivacsok, tengeri sünök között bohóchalak úszkálnak, néhány tűhal cirkál közöttük. Laca közben kajakba száll és átevez a képen látható kapu alakú sziklához, amely szintén szerepelt a filmben.
Mire visszaérek, a többiek már megreggeliztek, Baga visszaevezett a mólóhoz, ott várja, hogy intsünk érte. Pakolászunk és Ricsi két turnusban kivisz a partra. Megnézzük a díszleteket világosban is, Baga a maga érthetetlen kreol-francia-angol keverék nyelvén kalauzol bennünket. Lelkesen mutogatja, hogy a falak nem igaziak, csak papírmassé. A mű falak mögött igazi házak vannak, az bálfal ezek elé készült, és csak a földszinten. Érdekes látvány, ahogy a réginek tűnő falak mögül kiemelkednek a most is lakott, más stílusban épült házak.
Lemegyünk egy helyi késdobálóig, ami egy szintén díszlet épület mellett áll. Ez az épület már tényleg csak díszlet, kifejezetten a forgatás miatt épül. Belső falai nincsenek és a kocsma felőli oldala ki sincs dolgozva, csak a víz felőli része készült el teljesen, csak ez látszott a filmben. Érdekes látványt nyúl, meg kell hagyni. Szinte látjuk, ahogy Sparrow kapitány keveredik kalandról, kalandra, majd megáll, és betér a kocsmába egy italra. Ja, nem csak szinte, tényleg látjuk, a kocsmát belülről a forgatás alatt készült, és a filmből kivágott díszletek borítják. A helyiek kultikus szeretettel őriznek minden emléket, ami a filmhez fűződik. Na ja, még most is ebből élnek.
A bar man egy álmatag öregember, majd elalszik két pillantás között. Kérdezi, honnan jöttünk, mikor belépünk az ivóba. Hungary, mondjuk többen, erre hátrafordul, és rámutat a háta mögött a magyar zászlóra, Budapest mondja. Fotózunk, barátkozunk, de nem iszunk semmit, mert elfogyott a jege. Mire visszafelé jövünk a vízeséstől, szerez jeget, majd jöjjünk be.
Ezt megígérjük és követjük Bagát a hátsó ajtón át az udvarra, a díszlet mögé. Innen még érdekesebben néz ki, a nagy teraszon keresztül belátni a lábakon álló ház teljesen üres belsejébe. Az udvarról a kőútra jutunk ki, amelyet ezer féle egzotikus fa szegélyez. Itt is megkapjuk a botanikai idegenvezetést és versengve próbálunk rájönni, miről is magyaráz épp Baga. Azért lassan kisilabizáljuk a legtöbb növényt. Kakaó, mangó, többféle banán, néhol papaya tűnik fel. A derékig érő fűben kecskék legelnek. Elmegyünk egy sertéstelep mellett is, mutatja Baga. Éreztük, mondjuk, a kikötőből már tudtuk, hogy lesz itt ilyen is.
Elmegyünk egy nagyobb épület mellett, étterem, kocsma, turista látványosság. A tulajdonos lelkes amatőr szobrász, használt autóalkatrészekből heggeszti szobrait, amelyeket a gondozott virágoskertjében állít közszemlére. Naiv népi művészet, de láthatóan büszke rá még Baga is. Nem állunk meg, sétálunk tovább.
Utunk átvezet egy nagy banán és mangó ligeten. Egy gazdag angol whiteman a tulajdonos, Baga tucatszor elmondja, hogy ez privát terület, innen nem lehet gyümölcsöt szedni a fáról. Majd lesznek olyan részek, amelyek nem privát területek, ott szed nekünk gyümölcsöt.
Jobbról egy kertészet mellett megyünk el. Fekete rachel háló alatt nevelik a palántákat, amelyeket majd kiültetnek. Tiszta rendezett vidék, a banánligetek, gyümölcsfák környezete is ápolt, gondozott. A kertészet mellett Bada barátjának telke, kecskék legelnek a drót mögött. Bada büszkén meséli, hogy az anyakecskének nem régen született négy gidája, alig látszanak a fűben.
Következő kanyar után megérkezünk a vízeséshez. Nemnagy lehet, mert nem látjuk, csak halljuk. Közben Bada az út túloldalán bemegy egy ligetbe, és az egyik fáról valami diót hoz nekünk. Nem értjük mit magyaráz, valami növény, amivel a helyi rumpuncsot ízesítik, ennyit fogunk fel. A dió meghámozása, illatolása és kóstolgatása után viszont gyorsan megvan az eredmény, szerecsendió az. Az otthon kaphatóhoz képest hatalmas szemek, szép piros mintázattal. Kapunk pár szemet ajándékba. Ilyet kis zacskókban fél tucatjával pár EC-ért is vehetünk a vízesés udvarán lévő büfében, de inkább juicet, sört rendelünk.
Nem sietünk elfogyasztani, nem jöttünk magasra, de a fülledt trópusi melegben ennyi mászás után is kell a pihenő. Majd végül lesétálunk a vízhez, ami egy kis csobogó egy medencével, vízesésnek erős túlzással nevezhető, de Bada nagyon büszke rá és a szennyezetlen tiszta vizére. Itt minden tiszta, még a ganja is, amit pihentünkben teker, nem szennyezi dohánnyal. Nem is sajnálja, akkora dekket teker, mint egy kisebb szivar, van benne vagy 2-3 gramm egyetlen szálban. Hazudhatnám, hogy visszautasítjuk szíves invitálását, de nem teszem. Közösen szívjuk az egy szálat vagy negyed órán át, mire elfogy. Még egy kicsit ejtőzünk a víz közelében a fák hűvösében, közben a tegnap még halálosan összeveszett pár a világáról nem tudva fotózza egymást. Ezért kellett a tegnap esti műbalhé. BAga közben megmutatja, ha akarunk, sodor még, és kivillantja a zsebében lévő nylon tasakot. 20-25 deka nem sok, talán annyi lehet nála zsebben, akkora csomó, mint a két öklöm. Ez itt teljesen legális, fennterem a hegyen, gyomnövény, csak le kell szedni. Erre nem költenek.
Visszafelé szétszóródunk, Sanyiék előre mennek, Lacáék lemaradnak, mert van még hely a memóriakártyán, és minden fűszálnál külön fotót kell készíteni, ez így kerek.
Ismét meghallgatjuk párszor, hogy meddig terjednek a gazdag angol magánterületének határai, ahol nem lehet szakítani a gyümölcsből, majd végül leérünk a kocsmába. Közben lett jég, így már semmi akadálya a rumpuncsnak. Bagát is meghívjuk, nem ellenzi. Mókásan telik az idő, hála a rumpuncsnak, meg a ciginek, meg a rumpuncsnak, meg a …, meg a harmadik rumpuncsnak.
Csak egy szösszenet a helyi viszonyokról. A kocsma közvetlen a parton van, ahová a víz kirakja hordalékát. A padlónk is a természetes homok, csak egy kis árnyékoló tető van felettünk. Baga meggyújtja cigarettáját, majd a használt gyufaszálat visszarakja a dobozba. Dobhatná a földre is, de nem teszi. Ez neki így természetes. Ezért hát a viszonylagos rend és tisztaság a szigeten, itt mindenki ilyen.
Nem egyszerű felkerekedni, erősen hullámzik a part. Ricsi már vár bennünket a bociban, most két fuvarban szállít vissza a hajóra. Már szedjük is a horgonyt, Bada a parton segít a kötelet eloldani. Viszlát St. Vincent, majd jövünk még visszafelé.
A hajón rögtönözünk egy gyümölcstálat, ananász, banán, grapefruit kerül bele. Biztos, ami biztos, bedobok egy daedalont, de már tényleg csak a biztonság miatt, meg ezt a drága rumot sajnálom a halaktól. Beszélgetünk kicsit, majd levonulok a kabinba, megírom a mai nap történéseit. Motorral haladunk, a hajót lökdösik a hullámok. Nincs vitorlánk, ami stabilizálná, de már nem zavar, rendületlenül gépelek.
Hamarosan elérjük Bequia szigetét, ahol már lesz internet. Most van most, utolértem magamat, ezért válogatok pár fotót is, amelyet majd megnézhettek itt:
