A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Mire az ebéd elkészült, Ricsi is megérkezett. A papírmunkát, kijelentkezést meg lehetett volna csinálni Kingstownan is, de itt Bequia szigetén egy helyen van a Custom és Immigration Office, kevesebben is vannak, így gyorsabb. Kata ebédje mindenkinek ízlik, nagyon jó a tésztán az öntet. Padlizsános, zöldborsós, kókuszos, nyamm nyamm.
Ebéd után nem sokat időzünk, indulunk tovább. Sajnos a szél alább hagyott, így a vitorla mellett brummogni is kell, motorozunk végig. Gyorsan megérkezünk, nincs messze egymástól a két sziget. A part közelében állunk bójára. Nyugatabbra van egy marina, mólós kikötő, de sekély vizű, csak katamaránok tudják használni.
Miután a helyi segítővel bójára álltunk, érkezik egy árus, talicskával evezve. Ezen jót derülünk, a csónakja tényleg olyan, mint egy rossz kubikos talicska, nyele van, csak épp a kereke hiányzik az orrából. Emberünk bálnafogból készült ékszereket kínál, de nem erőszakoskodik. Amikor látja, hogy nem lesz biznisz, tovább evez. Ez a jó az itteni kofákban, nem erősködnek, mint a keletiek, ha nem kérsz az árujukból, mosolyogva összepakolnak és továbbállnak.
Strandolni kezdünk, Ricsi is velünk tart. A víz sekély, könnyen le lehet merülni az aljára. Ricsi az egyik merülésből egy kisebb méretű homárral bukkan elő. Jó lesz holnap levesbe, hamarosan a hűtőben találja magát. Azért előtte még modellt áll pár fotóhoz.
Lacáék kieveznek Young Islad-re, egy pici magán sziget a közelünkben. Luxus apartmanok foglalják el sziget nagy részét, igazi földi paradicsom, de a strand a partján és a bár publikus. Kis táblák jelzik, meddig lehet bemenni és honnan kezdődik a csak vendégeknek fenntartott rész.
Mikor kistrandolták magukat, visszahozzák a kajakot. Ricsi közben az egyszemélyessel kimegy a partra, taxit rendelni holnapra. Már közeledik a napnyugta, de szeretnék én is kajakozni, elkérem a kettest. Nincs senki, aki eljönne velem, Norbi közben a visszaérkező Ricsitől megkapta a szólót, azzal evez. Egyedül indulok neki, megpróbálom megkerülni a kis szigetet. A nyugati, óceáni oldalon zátonyok vannak, megtörik rajtuk a hullám, amire különösen érzékenyen reagál a leterheletlen kajak. Csattog az orra a hullámokon, mint a szakadt papucs. Sikerül borulás nélkül bejutnom a sziget és a mögötte lévő Fort Duvelle szikla közötti lagúnában, ahol már nyugodtabb a tenger. Innen már simán visszaevezek a hajóhoz.
Közben beesteledik, vacsorára lencsét kapunk. Én kicsit diétásra fogom, nem kérek belőle. Vacsora utáni kis tanakodás, kimenjünk-e a partra. Végül Laca, Timi és én kérünk fuvart, kimegyünk egy italra, megpróbálunk valami zenés-zajos helyet találni. A part szokatlanul csendes, több étterem, bár is nyitva, de vendég szinte sehol. Pedig 9 elmúlt, még sincs éjszakai élet. Lejjebb sétálunk, egyik helyről hangos zene szól, helyi fiatalok az ajtó előtt. Bemegyünk, de sehol senki, talán még korán van. Laca informálódik a helyiektől, merre van egy diszkó. Még tovább, de autóval elérhető távolságra, vagy a mási irányban, a repülőtér mellett, de az még messzebb van.
Visszaindulunk a kikötőbe, igyunk előbb valamit, aztán meglátjuk. A bár előtt nagy darab helyi arc ücsörög, előtte kirakva egy zacskó, legfeljebb talán ha fél kilónyi fű lehet benne. Nem szól, egy szót sem, nem kell az anyagot tukmálni, elég a csendes reklám. Most kihagyjuk, inkább beülünk a bárba. Két rumpuncs után kimegyünk az útra, a part felett. Laca a helyiekkel konzultál, kérdezi merre van az a rancs, amit a helyiek ajánlottak. Megtudjuk, hogy lehet odajutni és az is, hogy azt fehér embernek nem ajánlják. A másik, a repülőtérnél lévő az rendben van.
Én rádión megkérem Ricsit, vigyen vissza a hajóra, Lacáék belevetik magukat az éjszakai életbe. Amikor a hajóra érek, elindul az eső, kapunk egy kisebb felhőszakadást. Gyorsan lepakolunk, ablakokat zárjuk. Úgy tűnik, ezt az éjszakát fedett helyen töltöm, bár olyan fojtó levegő van lenn, mint a szaunában. Az eső ahogy jött, úgy áll el, visszaköltözök a fedélzetre. A többiek már elcsendesedtek, én is lefekszem.
Az éjszaka során egyszer még elered, át kell költöznöm a másik oldalra, ahová nem ver be az eső. Lacáék valamikor hajnalban érkeznek, de csendben gyorsan vonulnak a szobájukba, csak épp realizálom, de nem ébredek fel rá.
