A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
A hajó egész éjjel kellemesen himbálódzott, ha nem tette volna, akkor a hajóorrban lakó nyulak gondoskodtak róla, hogy azt tegye.
Hajnal négy körül ébredtem, hűvös lett kissé. Színeztem kicsit a vízen, utána felvettem a kikészített alvós pólót és visszafeküdtem. Hajnalban az összes kakas rázendített, ellensúlyozta a finom illatokat. Az egyik nyugtat, a másik ébreszt. A kakasokkal keltek a halászok is, hallottam, ahogy sorra kihajóznak motorcsónakjaikon.
A távolban most úszik el egy nagy utasszállító hajó északra, teljes díszkivilágítással halad. Népszerű útvonal ez a karibi kiránduló hajóknak, sorra a szigetek mellett.
Még egy órát aludtam, pontosan keltem hatkor. A sziget Karib-tengeri oldalán vagyunk, vagyis a nyugatin. A másik oldalt az Atlanti-óceán nyaldossa. A lényeg, amiért felhoztam, hogy a napkeltét itt sem a tenger felett lehet látni, hanem amikor a sziget sziklái fölé emelkedik vörös csillagunk. A tenger előteres napkeltét még nem láttunk, de ami késik, nem jön időben. Lesz még rá alkalmunk.
A többiek húzzák a lóbőrt, csak én vagyok ilyen korai bagoly, ezért kihoztam a laptopot és naplót írok. Sajnos a tűzhelyet nem tudtam beizgítani, Ricsi el szokta zárni a gázt, ezért kimarad a kávé. Majd ha felébred valaki hozzáértő, akkor megejtem azt is. A partra ezért nem úszok ki.
Lassan ébred a város és a többiek is kikászálódnak, megérkezik a kávé, készül a reggeli. Ezért most kikapcs.
Gyors reggeli, tojásrántotta. Kalauzunk pontosan itt van nyolckor, de kérünk még tíz percet. Összepakolunk, törölköző, fürdőruha. A mai program egy vulkánlátogatás, majd fürdés a meleg vizű vízesésnél.
Roger csónakkal kivitt a partra, ahol már várt ránk a taxi, Ricardóval, aki szemmel láthatóan bennszülött, indián vér folyik ereiben. Igazi lapos orr, hosszú fekete haj copfba fogva. Időt kérünk, mert pénzt kell váltanunk. Több bankban is próbálkozunk, de mindenütt nagy sorok fogadnak. Hétfő van, indul a hét, mindenki pénzt akar felvenni. Végül csak sikerül a cséndzs mani.
Amíg a többiek intézik a pénzügyeket, Laciékkal beugrunk egy helyi késdobálóba, meginni egy kávét. Roger már idegesen szaladgál, azt hiszi elvesztünk, de végül csak összeáll a csapat. A vulkán nincs messze, talán tíz perc az út. Közben kapunk botanikai bemutató, pár helyen megállunk és kiszállás nélkül, az autóból megismerkedhetünk a helyi kávécserjével, ami Roger szerint sokkal erősebb kávét terem, mint máshol, de látunk mangó és papaya fákat, valamint rengeteg banánt.
Rövid meredek emelkedőt követően megérkezünk a vulkán park bejáratához. Itt a belépő megváltása után kapunk egy idegenvezetőt, ki beszáll az autóba és együtt megyünk tovább. Pár száz méter a bejárattól a látogató központ, ami már benn van a calderában, a vulkán kürtőjében. Hatalmas területen fortyog, fujtat a gőz, ahogy előtör a sziklás talajból. A körtő oldalában mangó és hibiszkusz fák nőnek, a park guideja szerint ezek a növények különösen kedvelik a kénes levegőt.
Kén az van bőven, erős záptojás szag van. Norbi be is jelenti, hogy itt nyugodtan pukizhat bárki, most nem számít. az csak javítana az illaton.
A kövek között a kénes iszap 170 fokos. Próbálták felhasználni áramtermelésre, de a kén mindent megesz, így ebből a projectből nem lett semmi.
A hegy oldalát közép Amerikából behozott fenyőkkel próbálják megfogatni, lassítani az eróziót. A caldera C-alakú, egy helyen, a part felőli részen ki van nyílva. Az idegenvezető elmondása szerint, utoljára kb. 200 éve tört ki a vulkán, akkor szakította ki azt a részt. Azóta pihen a hegy, de folyamatosan figyelik. Szerencsére a feltörő gőz miatt nem tud a nyomás megnövekedni, mintegy biztonsági szelep, leereszti a gőzt. Szó szerint, de jól megfogalmaztam.
Pár tucat ember benn él a kürtőben, falujuk a bejárati úton tovább menve található. Ők készítik azokat az ékszereket, ajándéktárgyakat, amiket a látogató központban megvehetünk. Jó duma, értjük a célzást. Tipikus turista lehúzó duma, de nem zavaró, ezt leszámítva nem akarják ránk erőltetni az árujukat, nem az a keleti bazár hangulat, ahol nem lehet lerázni az árusokat.
Gyorsan megalkuszunk pár dologra, és indulunk vissza. A kürtőn kívül itt nincs más látnivaló, ezzel véget is ér a látogatás.
Visszafelé letérünk egy meleg vízeséshez. Itt is a vulkánból jön a víz, de nem olyan forró, mint a kürtőben. Ez egy biztonságos víz, mert nem lehet minden környékben lévő vízben fürödni. Egy apró csiga él a vizekben, amely beköltözik a fürdőzők végbelébe és a bélharzis nevű egzotikus trópusi betegség okozója.
A fürdőhöz hosszú sétaút vezet egy botanikus kerthez hasonlatos részen át, ahol Roger szorgalmasan mutogatja a különböző növényeket és hosszan magyarázza a különbséget a sütő és a desszert banán között, de látunk kakaó, mangó és papaya fákat is szép számmal. A virágok nem kevésbé változatosak, fotózzuk őket szorgalmasan, de a neveiket megjegyezni képtelenség ennyi idő alatt, így ez most kimarad.
Leérünk végül egy kis hasadékba, ahol két medencébe folyik bele a vízesés vize. Forrónak éppen már nem lehet mondani, kellemes langyos inkább. A lépcső és a sziklafal erősen csúszik az alga bevonattól, óvatosan ereszkedünk a vízbe. Pancsolgatunk, készülnek a szokásos fotók, a lefolyó víz alá állva és a vízben ücsörögve, ahogy kell.
Kis idő múlva átköltözünk a másik medencébe, ahol egy erős vízsugárral masszíroztatjuk magunkat felváltva.
Közben megérkezik egy hipófehér amcsi csaj egy csoki fiú társaságában, beülnek a felszabaduló medencébe. Mi jót vigyorgunk a toyboyon, de lehet, hogy csak irigykedünk. Csajok, fiúk egyformán.
Ezt látva Roger is elmeséli, hogy ide szokta lehozni a csajait éjszakai fürdőzésre, szélesen gesztikulálva mutatja, hová szokta rakni a boros poharakat és hová fekteti a csajokat. Vetít a srác, rendesen.
Norbi kopasz fejét meglátva gyorsan témát vált, azt meséli, hogy ez a víz milyen sok ásványi anyagot tartalmaz, elkezdi locsolni Norbira, hogy ettől kinő még a haja is. Norbi veszi a lapot, gyorsan felpattan, előre tolja csípőjét, hogy ott is locsolja, hátha az is megnő, de Roger nem veszi a lapot, csak mi röhögjük hangosan.
Lassan indulni kell, kikászálódunk a vízből, törölközünk, öltözünk. A toyboy közben már dolgozik a pénzéért a szomszéd medencében, hagyjuk is őket, diszkréten távozunk.
A fürdő bejáratánál veszünk pár szem grapefruitot, azt hámozzuk, és ital helyett fogyasztjuk. Valami történhetett a társasággal, mert még mindenki józan, nem ittunk még semmit. Közben egy helyi hajléktalan kinézetű rasta man főzi az ebédjét egy fa alatt, láthatóan jól elvan, szélesen vigyorog ránk saját világából.
Betárazunk még pár grapefruitot a hajóra és elindulunk. A városba érve megbeszéljük Rogerral, hogy bevásárolunk, egy fél óra múlva találkozunk a mólónál. A helyi szupermarketet megrohamozzuk, egy teljes bevásárlókocsi telik meg borral, sörrel, meg a konyhához szükséges dolgokkal.
Szatyrokkal, dobozokkal felpakolva indulunk a kikötőbe. Útközben találtam egy helyi késdobálót, mint St. Lucián a piacon. Gyorsan sikerült rábeszélnem a társaságot, hogy álljunk meg kicsit pihenni. Közben meg ihatunk esetleg egy pohárral.
Kértünk egy kört, seven shot. Először a turistáknak fenntartott üveges, ismert márkás italokkal akar szórakoztatni a csaplárosné, de csak elmutogatjuk, hogy nekünk a hordós kell, a helyi anyag. Kértünk hozzá kólát is, mert annyira nem vagyunk kemények.
Pár perc pihenő után folytattuk az utunkat, de mire leértünk a kikötőbe, már hallhatóan jókedve volt mindenkinek.
A móló mellet tested néger asszony árulta portékáját turistáknak. Szokásos dolgok, hűtő mágnes, nyakláncok, stb. Mivel a kalandparkban Sanyi apu nem tudott vásárolni, amiért nagyon morgott, kiabáltam neki, hogy jöjjön vissza, itt a mágnese. Mamacita látta, hogy jó kedvünk van, vigyorgott velünk. Kínálgatta a saját befőzésű chili szószát, majd amikor Sanyi apu is megérkezett, elővette az adu ászt, az ágyas rumot, vaníliával, fahéjjal. Caribbian Viagra. Laci és Sanyi apu mindig megtalálja a helyi potencianövelőt, egyből előjöttek a korábbi emlékek. Mamacita nem tudta min nevetünk, csak nevetett velünk. Elővett egy literes kiszerelést, erre mondtam, hogy pici pöcshöz elég kicsi viagra, ezen dobott egy hátast, úgy nevette.
Vásároltunk tőle ezt-azt, én is vettem pár mágnest. A fizetendő 45 EC lett volna, de mondtam neki, hogy 40, mert 5 dollár volt a vicc. Ezen úgy nevetett, adott még egy mágnest, bónusz.
