A blog fotóit itt találjátok:https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiAranyVenezuela#
Az éjszaka eseménytelenül telt, leszámítva, hogy hajnal fél egykor hazaértek orosz szomszédaink és egy kicsit még beszélgettek az udvaron a maguk csendes módján.
Reggelre sem lettünk okosabbak, meg nagyon nem is akarunk, eldöntöttük, hogy visszamegyünk Margaritára. Az iroda, ahol be kell a repülőre checkolni, pont a posada szomszédjában van, nem kell messzire menni. Hosszú sor áll, a többiek szinte már mind itt vannak, de meglepően gyorsan haladunk, pár perc és mi is sorrakerülünk. Egy kb. fürdőszobai mérleg komolyságú műszerrel lemérik a csomagokat, de fizetni nem kell, ingyen megússzuk a túlsúlyt. Végre egy jó hír!
Átballagunk a tegnap esti étterembe, reggelizni. Végre egy kis változatosság az elmúlt három hét omlett, vaj sajt, sonka egyhangúsága után, van croissan! A kávé itt is ugyan olyan csapnivaló, mint amit eddig ittunk, nem lóg ki a sorból.
Reggeli után kisétálunk a repülőtérre. Elvileg hétkor jön a járat, de nem messze a tengeren súlyos zivatarfellegek gyűlnek, felettünk is borult az ég. Riadtan nézegetjük, hová lehet behúzódni, mert erre nem gondoltak a váróterem építésekor. Csak a két bódé, az útlevél vizsgálat és a nemzeti park belépőjegy iroda fedett, de az zárt is, oda nem tudunk bemenni. Mindenki azt latolgatja, ebben az időben jön-e a gép, mert épp az útvonalra esik a zivatar.
A kérdést hamar megválaszolja, hogy hét után három perccel megjelenik a leszálláshoz készülődő Dash 7. Olyan hirtelen csap le a felhők mögül, hogy a fényképezőgépet nincs idő elővenni, pedig igen látványos, ahogy szinte a vízen gurulva közelít a gép, majd a partot elérve már a betonon is van és hangosan fékez, reverzál.
A hajóműveket le sem állítják, gyors csomag ki és bepakolás, a leszálló utasok libasorban jönnek az útlevélvizsgálathoz mi pedig már indulunk is a géphez. Ugyan azt a helyet sikerült megcsípni, mint idefelé, háttal ülünk a menetiránynak. Henrik nagy fotós hátizsákját a stewardess elkérte és berakta a gép hátuljában egy nagyobb rekeszbe, nem kell ölben tartani.
Nagyon jó időt hoztunk, még nincs 7:20 és a gép gurul a felszálláshoz. Szemben velünk két fiatal lány, családjuk a másik oldalt, szorgalmasan dobálják a keresztet, szorítják egymás kezét, mikor nekilódulunk.
Szép hely volt Los Roques, egyszer megéri meglátogatni, ha az ember Venezuelában jár. Sajnos, most a véletlenek szerencsétlen összejátszása miatt csak ennyire volt időnk. Legközelebb hajóval jövök és tovább maradok.
