A blog fotóit itt találjátok:https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiAranyVenezuela#
Hajnalban kicsit dolgoztam, most valahogy nem megy az átállás a helyi időre. Üres gyomorral nehezen telik az idő, de végül csak eljön a reggeli. A hotelhez tartozó bár közvetlen a parton van a pálmafák árnyékában, leülünk az egyik asztalhoz. Szinte csak mi vagyunk vendégek az egész hotelban, így nincs zsúfoltság. A reggeli egyhangú, sonka, sajt, gyümölcslé, kenyér, kávé. Akad egy kis gyümölcs, dinnye, mangó. A kávé pocsék, a sonka ehetetlenül sós, de szerencsére kapunk egy omlettet, ami nagyjából ehető. A világvége tiszteletére igazán kitehettek volna magukért!
Szél nulla, kiteozás most nem lesz, ezért visszamegyünk a szobába, leülök dolgozni, míg Henrik kipiheni a reggeli fáradalmait. Látom, még otthon sincs világvége. Figyelem az otthoni híreket, ha mégis megtörténik, akkor marad öt és fél óránk, legalább nem ér váratlanul.
Délután még mindig nem történt meg az összeomlás, lemegyünk a partra sétálni, kicsit fürödni, ismerkedni a helyi viszonyokkal. A szél kezd erősödni, talán már elmegy a legnagyobb ernyőnk.
Lehozzuk a felszerelésem, de pumpáláskor elpukkant az ernyő. Kibontjuk, kiderül, hogy össze volt benne gyűrődve a tömlő, ezért durrant el. Sajnos nincs javítókészletünk kéznél, leadom az ernyőt a helyi javítóba, majd lehozzuk Henrik ernyőjét. A kite beach nem túl nagy, ráadásul a fürdőzők is itt vannak, de csak sikerül valahogy bejutni a vízbe. A többi kiteos is kezd felsorakozni, a szélben sorra tűnnek fel a fújódó ernyők a parton.
Henrik kezd, de csúszik lefelé, még nincs akkora szél, hogy tartani lehetne a magasságot. Kiköt a lentebbi partszakaszon, onnan gyalogol vissza. Addigra már erősebb a szél, bemegyek én is, Henrik segít gyakorolnom. Úgy látom, itt végre sikerül megtanulni, a víz ideális, nem hullámos, a part sekély. Egy órát gyakorlok, addigra túlfúj a szél, kisebb ernyőre kell váltani. Nekem mára elég ennyi. Henrik lehozza a kisebb ernyőjét, én meg elmegyek a javítóba.
A világnak még mindig nincs vége, inkább leülök a teraszon dolgozni. Összetoltam egy széket, asztalt, irodát rögtönözök magamnak. A kilátás nem valami fényes, a terasz romokban áll, de legalább kellemes tengeri illatot hoz a szél.
Késő délutánra Henrik is megunja a mókázást, lerendezi a leveleit, majd bemegyünk Porlamarba, megnézzük a várost, meg eszünk valamit.
Otthon már holnap van, és még mindig nincs vége a világnak. Ezt megúsztuk.
