A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
A hajóra már alig tudtunk felszállni, annyira jól voltunk a deci 80-s rumtól. Ricsi már előkészítette a hajót és indultunk, mert hosszú út várt ránk. Ricsi szerint két daedalon hosszú, legalább 6 óra, mire átérünk St. Vincent szigetére.
A sziget közelében állt a levegő, nem tudtunk vitorlát húzni, ezért motoroztunk sokáig. Közben Ricsi készített pár meleg szendvicset, amit barna rummal öblögetve építettünk az arcunkba.
Ebéd után kezdtünk eltávolodni a szigettől és a szél is feltámadt, amitől a hajó erősebb hintázásnak indult. Ideje volt az első tablettának, kár lett volna a finom ebéddel a halakat etetni. Más is így volt vele, Szilvi – és természetesen Ricsi – kivételével mindenki bevette a nyugtató bogyót.
Ettől meg is lassult a társaság, szétszóródtunk pihenni. Kimentem a hajó közepére, nekivetkőztem és kifeküdtem napozni. Elaludtam, meg is égett a hátam rendesen. De legalább most nem leszek fürdőruha nyomos.
Amilyen szélcsend volt St. Lucia közelében, olyan erős szél fogadott St. Vincent közelében. A második daedalont viszont mégsem kellett bevenni, lassan hozzászokok a hintázáshoz. Helyette ettünk egy olajban eltett chilis fokhagymát, sajttal, olajbogyóval, maradék bagettel. Ilyen rossz sorunk van, ruha nélkül hányódunk a tengeren, enni is alig van mit.
A sziget közelében újból szélárnyékba kerültünk, bevontunk a vitorlát és motorral mentünk le a déli kikötőbe. Mire megérkeztünk, már jócskán benne jártunk az estében, sötét volt. Az öböl előtt egy 84 méter hosszú luxus jacht horgonyzott, teljes díszkivilágítással. Szép nagydarab csónak!
Beérve az öbölbe egy rasta man evezett elénk kicsi lélekvesztőjével. Ahogy haladunk délre, úgy csökken a színvonal, lehet a következő szigeten már úszva fog jönni a révkalauz.
Persze nem hivatalos révkalauzra kell gondolni, ezek helyi arcok, akik egy kis baksis fejében segítenek kikötni, bóját találni. Bója itt nincs, de legalább a víz sekélyebb, kis helyezkedés után horgonyt tudunk dobni, hátratolatunk, majd Baga barátunk kiviszi a kötelet a partra, amivel megkötjük a hajó farát.
Közben mások is jönnek hasonló céllal, de aki az első, azé az üzlet. Kis vita kerekedik ebből az embereink között, de mi ragaszkodunk az elsőségi szabályhoz, így inkább hagyják az emberünket, még segítenek is. Csak műbalhé volt.
Miután befejeztük a kikötést, megbeszéljük Bagával, hogy reggel hoz gyümölcsöt, halat, meg pár dolgot. Leszerveztük a holnapi kirándulást is, itt szintén egy vízesést fogunk megnézni. Az alkut látva odaeveznek a többiek is, kínálgatják a portékájukat. Tonhalat vennénk, de az egyiknél sincs, így nem jön létre a bolt.
A helyiek elmentek, leeresztjük a bocit, de motort nem rakunk rá, mert 30 méterre van a part. Kievezünk egy vacsorára Wallilebou Anchorage nevű helyre. Ez az étterem volt a színhelye a Karib-tenger kalózai c. film több jelenetének. A díszletek jelenleg is állnak, meg tudjuk nézni a benne berendezett fotógalériát. Az étteremben kivetítőn természetesen a film megy végtelenítve.
A film itt hagyott egy csomó jelmezt, a gagyibbak közül, de ezeket fel is lehet venni. Amíg várunk a rendelésünkre, be is öltözünk, nagy a vidámság.
Itt kicsit gyorsabb a kiszolgálás, mint amit eddig megszoktunk, fél óra és már érkezik Laciék levese. Zöldséglevest rendeltek, de ez nem úgy néz ki, mint felénk. Gyakorlatilag egy spenótleves. Leírás szerint helyi zöld növényekből készült, úgy is néz ki. Timi tányérja körbejár, neki nem ízlik, de mindenki csak egy kanállal mer bevállalni belőle. Laci viszont lendületesen kanalazza, neki bejön.
A fő étel is bőséges, kreol csirkét rendeltem. A tányéron egy hatalmas csirkecomb, egy kisebb fajta pulykáé lehet ekkora. Ez nem tecsós grill csirke volt, az biztos!
Vacsora után még lenyomok egy pina coladát, Szilvi már annyira jól érzi magát, hogy a sajátját simán az ölébe önti. Ez a pina coladás, rikkantja Norbi. Jobb íze lesz estére!
Lerakjuk a jelmezeket, lassan fizetünk, de előtte még sétálunk a díszletek között. Az öböl bejáratát uralja a luxushajó, körbe kisebb vitorlások horgonyoznak. A látvány filmbe illő, de sajnos egyetlen kameránk már a jelmezbálban lemerült.
Fizetünk, majd két fordulóba indulunk vissza a hajóra. Timi és Laci közben Szilvi vezetésével jól egymásnak ugrott. A hajón is folytatják, Norbi hiába próbálja kivonni Szilvit, már olyan jól felhergelték egymást, hogy itt ma úszni fog valaki.
Már egy órája írom a blogot, utolértem magam. Kinn még megy a műsor. Lassan abbahagyom, mert kezd lemerülni a laptop. Két napja nem voltunk kikötőben, ahol csatlakozni tudtunk volna elektromos hálózatra, a nap sem tűzött nagyon, felhős volt az ég, amiben leégni ugyan lehet, de az akkumulátoraink nem töltődnek. Ami villanyunk van, azt már a hűtőszekrénynek adjuk. Holnap átmegyünk egy délebbi szigetre, ott lesz rendes kikötő, tudunk villanyt és vizet felvenni. Internet is csak ott lesz, ott tudom feltölteni a napló újabb részeit.
Elmúlt éjfél, indulok lefeküdni. Először is kidobom a szerelmes párt a hálószobámból, veszekedjenek a vízben, vagy húzzanak a sajátjukba és hintáztassák a hajót inkább, az kisebb hanggal jár. Kint ugyanis már eléggé emelkedett a hangulat és a hangerő.
Jóéjt
