A blog fotóit a https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiAranyStLucia címen találjátok.
Jól telt a hetem, majd minden nap voltam lenn kájtozni, napoztam, fürödtem a tengerben. Igyekszem kiélvezni a szörfözést, mert nem sokáig lesz már rá lehetőségem. Kalifornia ilyenkor sokkal hűvösebb, mint a karibi térség, a víz is hideg, a szél sem olyan jó, ezért úgy döntöttem, hogy hazaküldöm a kájtot, Berciék elviszik, nem kell feleslegesen elcipelnem Amerikába, majd onnan haza.
Tegnap a társaság nagy része elutazott egy három napos hajókázásra. Sajnos nem tudtam velük menni, mert nem érnek haza addigra, mire nekem indul a gépem. Időközben megvettem a repülőjegyet, február 5-n délután indulok Miamin keresztül Los Angelesbe.
Hárman maradtunk a szálláson, Laci bácsi, Géza és én. Tegnap kájtoztunk, ma rávettem a srácokat, hogy menjünk el kirándulni. Soufriere nem messze van, mindössze 30 km, meglátogatjuk a várost, a közeli vulkánt, megnézzük a Piton hegyeket. Tavaly már voltam itt, ismerős helyek. Utána még időben visszaérünk, le tudunk menni a partra is.
Az út egy részén a tengerparton, vagy annak közelében vezet, gyönyörű kilátással a Karib-tengerre, az ott úszó vitorlásokra. Sajnálom, hogy nem tudtam elmenni hajózni, szerveznem újra egy vitorlázós kirándulást ide.
Első úti célunk a vulkán és kénes forrás, a sulfur spring. Gyorsan megtaláltuk, az út szélén hatalmas tábla jelöli a bejárathoz vezető kisebb utat. A parkolóban kiszállva azonnal megcsap a jellegzetes záptojás bűz és ide látszanak a kénes kigőzölgések. A város francia neve is erre utal, Soufriere – kénes levegő.
Belépő jegyet vettünk a vulkán túrához és utána az iszapfürdőhöz is. Idegenvezetőt is kapunk, opcionális, de benne van az árban. Akkor miért ne. Kellemesen eltársalgunk, miközben a vulkánhoz ballagunk. Az egész hely belül van a kalderán, a 12 km átmérőjű vulkáni kürtőn. Megnyugtató, hogy a vulkán jelenleg alszik, a magma közel háromezer méter mélyen van a lábunk alatt. Azért a melegét érezzük, a lezárt területen folyamatosan fortyog az iszap, ahogy a kénes forró gáz és víz a felszínre tör. A víz hőmérséklete 45 Celsius fokos, visszafelé majd fürdünk benne.
A vulkán, ha kitörne, elsősorban hamuval fedné be a környéket, ami sokkal gyilkosabb, mint a láva, mivel óriási sebességgel mozog és azonnal eléget mindent, gondoljunk csak Pompei katasztrófájára. Szerencsére ettől nem kell most tartanunk, amíg az iszaptavak fortyognak, addig a vulkán alszik. Ha viszont elállna a fortyogás, akkor már ne szaladjunk sehová, hanem vegyünk fel olyan pózt, amelyben szeretnénk, hogy évszázadok múlva a régészek megtaláljanak, kapjuk a jó tanácsot. Menekülni úgysem tudnánk, a vulkán jó eséllyel elpusztítaná a sziget nagy részét.
Egy kis borravalóval háláljuk meg ezt a jó tanácsot és leballagunk az iszapfürdőbe. A víz kellemesen forró, az iszap nem túl vastag, inkább csak saras víznek tűnik, mint valódi iszapnak, de azért jól összemaszatolom magam. Laci bácsinak forró a víz, visszapattan belőle, amint a lábát belenyújtja, Géza is lelassult befelé jövet. Ketten lemennek a vízlevezető patakhoz, amelyben már hűltebb a víz, én viszont élvezem a forró vizes medencét. Később, amikor látják, hogy milyen jól elvagyok, csak visszamerészkednek.
Negyed óra múlva érkezik egy nagyobb társaság, egy óceánjáró egyenruháját viselő kísérőkkel, fakultatív program a kikötőben horgonyt vető hajó utasainak. Kimászunk a dagonyából, helyet adva az újonnan érkezőknek. Rossz hír, amit csak most tudunk meg, hogy a zuhanyzóban nincs víz. Később kiderül, az egész látogató központban nincs, érdekes lesz így a kocsiba ülni. Amennyire tudunk, leöblítjük az iszapot és a törölközőkre ülve szállunk autóba. Nem messze van egy forrás és vízesés, a Piton’s Fall, annak a medencéiben majd lemossuk magunkat.
Kihalt parkolóba érkezünk a Petit Piton, a kisebbik Piton hegy lábánál. Meg is lehetne mászni, a tábla tanúsága szerint kb. 4,5 óra az út oda-vissza. Rögtön akad jelentkező is az idegenvezetésre, helyi arc tapad ránk, ő idegenvezető, pár dollárért mutatja az utat. Mi viszont nem hegymászáshoz, hanem strandoláshoz készültünk, papucs, fürdőnadrág. A belépődíj leszurkolása után egy kis őserdei kerten keresztül vezet le az út a vízeséshez, a medencékhez. Nem kell azonban valami nagy strandra gondolni, mindössze egy 20-30 méter magas kőfalon lecsurgó langyos vízről és két kisebb medencéről van szó, de nagyon hangulatos, ahogy az őserdő közepén végre tiszta vízben pancsolhatunk, lemoshatjuk végre az iszapot.
Strand után legurulunk a városba, kicsit szétnézünk, és ha nyitva érjük a bankot, Laci bácsi pénzt szeretne váltani. Sajnos a bankot nem érjük el, kettőig volt nyitva, viszont a helyi halászoktól egy szép nagy darab tonhalat veszünk vacsorára. Nagyjából 6 font súlyú, amiért 40 EC-t fizetünk. Akkora, hogy elég akár 5-6 embernek is, gyönyörű vastaghúsú hal. Az árban benne van, hogy a halász kibelezi, megpucolja és feldarabolja.
Visszafelé Vieux Fortban még beugrunk a supermarketba pár dologért, majd, mivel korán megjöttünk, Laci bácsi és Géza lemennek kájtozni én pedig beülök a gép mögé, kicsit dolgozom.
Este a konyhámban sütjük meg a halat, mert ez jobban felszerelt, mint a Gézáéké, nekem gáztűzhelyem van, nekik csak villanyrezsójuk.
Apropó, nem is írtam, pár napja tönkrement a légkondi a szobámban, amit nem tudtak megjavítani, így átkerültem egy másikba, egy kétszobás lakosztályba, mert csak ez volt üresen. Jól megférek ezen a 80 négyzetméteren. De legalább van helyünk a közös vacsorához. A hal kitűnő, Laci bácsi sütötte meg, én csak egy párolt rizst dobtam hozzá.
Vacsora után még megisszuk a maradék italokat, holnap már indulok, nem tartogatom tovább. Közben megpróbálom letölteni a ma készült fotókat a fényképezőgépről, hogy oda adjam a többieknek. Sajnos baj van, egyetlen képet sem mentett el a gép L Tönkrement, kattan, exponál, majd kimered a kép, mint amikor írja fel a kártyára, de végül nem történik semmi, nem menti el a képet. Pedig fotóztam egy csomót, úgyhogy most be kell érnetek a tavalyi képekkel. Néhányat összeszedtem az internetről is, hogy legalább lássátok, merre voltunk, mit láttunk. Amerikában majd vennem kell új gépet.
A teraszon ücsörgünk és beszélgetünk egy darabig, majd megy ki-ki nyugovóra.
