A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Reggelit Laca és Timi készíti ma, miközben a fedélzeten ébredezünk. Szokásos menü, rántotta, de közben Ricsi a tegnapi homárt megfőzve készít egy rákkrémet is.
Reggeli után szigetlátogatást tervezünk. Két szigetet fogunk meglátogatni, egyik a Fort Duvelle sziklája lesz, majd kimegyünk a Young Islad-ra, mert ezt csak Lacáék vizitálták tegnap, de a többiek is kíváncsiak rá. A bociban úgysem férne el mindenki, meg az mégis mókásabb, én a kajakkal mennék. Norbi csatlakozik hozzám, segít leterhelni a kajak orrát.
Ford Duvelle egy szikla, oldalában meredek lépcső vezet fel a csúcsra, ahol a kikötőt régen védő ágyúk még ma is állnak. Csodálatos kilátás nyílik a két sziget közötti zátonyra és a városra, a kikötőre. Innen nézve sem volt egyszerű az a tegnapi evezés, a zátonyokon fehér habot verve törik meg az óceán hullámzása. Még szerencse, hogy ezt csak most látom, mert biztos nem eveztem volna tegnap a szigetet, ha tudom mi van ott.
Még fel sem érünk a szikla tetejére, elered az eső, albatroszok repkednek önfeledten az alacsony felhők alatt. A csúcson lévő fedett kilátóban várjuk az eső végét. Norbi kitalálja, le se menjünk, inkább süssünk szalonnát. Ez patthelyzet, mert nincs nálunk szalonna, csak le kellene érte menni. Mikor az eső kicsit alábbhagy, utóbbival próbálkozunk.
A csúcsról lefele jövet elmegyünk az elágazásban, amely egy lentebbi ágyúsorhoz vezet. Itt egy kis kőépület is áll, valaha talán a szolgálatos tiszt szobája lehetett. Kiváló hely egy romantikus éjszakára, bár innen csak az óceánra van kilátás, viszont azt keleti és nyugati irányban is be lehet látni, a napkelte, és a napnyugta is látható lenne innen.
Közben az eső eláll, a motorcsónakkal versenyt evezve megyünk át Young Islad-ra. Én előbb a hajó felé indulok, mert nem beszéltük meg, hogy a szigetre megyünk, de a többiek utánunk kiáltanak, hogy a mólóhoz menjünk mi is. Újra belehúzok és beérem a motorcsónakot, ami a már többször említett váltóhiba miatt csak alapjáraton halad. Laca nem bírja a szégyent, hogy már másodjára előzzük le őket Norbival, maláj tigrisként veti ránk magát, beborítva a kajakot a vízbe. Pár méterre van a móló, innen már gyorsan elérjük így is.
Bejárjuk a sziget publikus részét, majd egy koktél következik a parti bárban. Az árak megegyeznek bármelyik parti kiskocsmáéval, semmi jele, hogy egy mluxus magánszigeten lennénk. Norbi szerzett egy helyi prospektust, amelyben a szigetet esküvői helyszínnek ajánlják, ez népszerű lehet errefelé. Ki lehet bérelni a teljes szigetet, elfér rajta a násznép.
Visszafelé úszva teszem meg az utat, pár száz méter a hajóig. Útközben valami megcsipkedett, vagy apró medúza, vagy valami vízibolha szerű jószág. Nem látszik nyoma, szerencsére, de éreztem többször, hogy megcsípett.
Felszedjük a horgonyt és indulunk vissza, délre. Útközben megállunk Bequián, de csak egy gyors bevásárlásra. Az elkövetkező három napban nem járunk olyan helyen, ahol élelmiszert tudnánk venni, fel kell tölteni a hajóraktárt.
Amíg Ricsi vizet vesz fel egy újabb hajmosásra, Szilvi, Norbi, Laca, Timi és én, kiugrunk a mólóra, hogy bemenjünk a városba, bevásárolni. A kiugrást szó szerint kell érteni, Ricsi ügyesen a nagy móló mellé kormányozza a hajót és úgy játszik a hajómotorral, hogy a móló egy ugrás távolságban legyen. Vigyázni kell, hogy a hajó ne ütődjön a mólónak, kikötni sem akarunk, mert az több idő.
A nagy cipekedéstől elfáradva, a boltból visszafelé még beugrunk Sánta Mama italkimérésébe, a többiek a szokásos rumos kólát kérik, Norbival inkább hideg sörben utazunk. Iszonyatos hőség van, talán a legmelegebb nap, mióta itt vagyunk. Ricsi már türelmetlenül motorozik le, s fel a móló előtt, lenyomjuk az italt és már megyünk is. A visszaszállás nem kevésbé látványos, mint a kiugrálás, Timi kis híján menekül meg az úszástól.
Már indulunk is tovább. Menet közben készül az ebéd, a tegnapi tészta és lencse maradékát melegíti Timi. Én készítek magamnak egy smack-szerű tésztás leves.
Ebéd után egy kicsit a fedélzeten időzök, de erősen tűz a nap, nem akarom feszíteni a húrt. Eddig sikerült hámlás nélkül megúsznom a napot, ezért levonulok a fedélközbe aludni. Mustique kikötőjében ébredek, átaludtam majd az egész utat. Ma nem megyünk ki a partra, helyette vacsorát főzünk a hajón. Csirkét vettünk a boltban, sült csirkecomb és szárny a menü. Vacsora után közösségi programot tartunk, a Bakancslista című filmet nézi meg a társaság fele. Ricsi korán aludni tért, Laca Timivel kievezett a partra, elvitték a bocit, majd jönnek valamikor.
Megnéztük a filmet, megkönnyezte a társaság. Mindenki elérzékenyült rajta, pedig csak Norbinak és nekem új, a többiek már többször látták. Idő kell, míg feldolgozom, majd talán egyszer írok erről is.
A többik kiültek a hálószobámba beszélgetni. Mivel ez erőny dohányzással jár, nem csatlakozom hozzájuk, inkább befejezem a naplót és fel is töltöm, hogy reggelre legye olvasni valótok. Már itt is túl vagyunk az éjfélen, otthon lassan virrad. A parton szól a dizsi, behallatszik a hajóra. Buli van a szigeten, a domboldalban lévő hatalmas villák is fényárban úsznak. Feltöltöm a blogot, aztán kitelepítem a talkshowt a szobámból. A szél és a hullámzás ringatja a hajót, jót fogok aludni megint csak. Otthon már nem is fogom a helyemet találni a mozdulatlan ágyamban.
Jóéjszakát!
