A bloghoz tartozó fotókat itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/Kalifornia2013
A legendákban azt tartják, Kalifornia a napfény hazája, de a legendákban mindig túloznak. Ha süt is a nap időnként, akkor is fázom. Ez nem a Karib-tenger, arra már rájöttem. Ma viszont szép időnek ígérkezik, a helyi levelibékák szerint talán meleg is lesz, ezért kihasználjuk az alkalmat, lecsavargunk kicsit Los Angelesbe, Hollywoodba. Na meg Zoli, egy helyi barátunk is ott van a munkája miatt, visszafelé elhozzuk. Tud segíteni csavarogni is, jól ismeri a környéket.
Korán indulunk, de az autópályán már tömeg van. Igaz, a 2x6 sávon azért csak elférnek valahogy, ráadásul mi ketten lévén, a szinte üres carpoolban tudunk haladni. Az út alig több,mint egy óra, nincs messze LA.
Los Angeles pár évtizeddel ezelőtt komoly versenyben volt Londonnal a legszennyezettebb levegőjű város csöppet sem dicső címéért, de az autó motorok fejlődése és a hatósági intézkedéseknek hála, mára már csak szimplán koszos. Úgy értem, a levegője, mert az utak, a házak, épületek olyanok, mintha most épültek volna, minden tiszta, új és csillogó.
Bár LA egy nagy város, a felhőkarcolók, magas épületek csak egy egészen szűk belvárosi részre jellemzők, minden más épület 1-2 szintes, legyen az családi ház, vagy kereskedelmi épület. Hely van bőven és nem szeretnek lépcsőzni. Mindez takaros, szabályos négyzethálóba rendezett utak mellett, GPS nélkül nehéz tájékozódni, minden annyira egyforma.
Zoli az Universal Studio közelében dolgozik, ott vesszük fel és ha már itt vagyunk, akkor az első túra is ide vezet. A stúdió kisebb része ingyen is látogatható, de itt főleg boltok éttermek vannak. A látványos rész, ahol a filmek díszletei között lehet kirándulni, belépőjegy ellenében látogatható. Nem az ára miatt, hanem mert az egy egész napos időtöltés, ezt kihagyjuk. Majd egyszer csak ezért visszajövünk, remélem, később jut rá idő.
Ebédidőben sort kerítek az Amerika legjobb hamburgere keresése vetélkedőre, ezúttal az In&Out láncot vesszük vizsgálat alá. Miklós és Zoli esküszik, hogy benne van a legjobb ötben, de engem nem nyűgözött le, ez most nem kap pontot.
A következő állomás, látni kell a Hollywood jelet. Nem egyszerű megtalálni az odavezető utat, hiába a két idegenvezető, nekik sem megy. Végül a csillagvizsgálónál kötünk ki, innen látszik a felirat és a galérián körülsétálva a város is. Ameddig a szem ellát, unalmas, mértani rendben lefektetett utak, egyforma kétszintes házak tömege, csak középen emelkedik ki néhány tisztességes felhőkarcoló. Az egészet belepi a száraz, piszkos, poros levegő búra, szürkeségbe veszik minden.
Érdekes, Los Angeles a fény városa, ikonikus hely, de mégis mindenki úgy nyilatkozott, akivel eddig beszéltem, hogy nem lakna itt, ha fizetnénk sem. Persze a rögtönzött közvélemény kutatásomban Beverly Hills lakói alulreprezentáltak, nekik talán más a véleményük. alkalom adtán benézünk oda is.
Ha már szóba került, akkor gyerünk le a Hollywood Boulewardra, tekintsük meg a csillagokat is. Annál is inkább, mert a jövő héten lesz az Oscar átadó gála, már készülődik rá a város serényen. Sajnos meg kell állapítsam, a filmekben minden sokkal szebb, a Bouleward sem olyan csillogó. Széles sugárút hatalmas autóforgalommal, éttermek, szórakozóhelyek és tömeg, aki lelkesen fotózza a Dart Veaderrel haverkodó Macskanőt, persze némi dollárért cserébe, mert az ingyen fotó sértené a személyiségi jogaikat.
Jó hír, hogy a Király és, legalább három helyen találkoztam Elvissel. Nagy átváltozó művész, mert kicsit máshogy nézett ki minden alkalommal, de kettőt megkérdeztem, mindkettő állította, ő az igazi. Én hiszek neki, miért kételkednék. Marilyn Monroe is megmondta a Kodak Színház előtt, hogy igazi. Nem is tudtam, hogy ekkora dudái voltak. Mármint Monroenak. Találkoztam még a pókemberrel is, de nem volt túl kedves. Pedig csak arról érdeklődtem tőle, hogy miért a lépcső jött fel az egyik bevásárlóközpont emeletére, s nem az épület külsején, talán nincs nála a pókhálója?
Hazafelé elautóztunk Beverly Hillsbe, de ne volt ott Axel Foley. Hagytam neki üzenetet a hotelban, hívjon fel, ha ráér. Biztos nem kapta meg, mert még nem csörgött.
A tengerpartra leérve gyorsan megváltozott az idő. Míg fenn a városban kellemes meleg napsütésben volt részünk, a parton hideg ködös, barátságtalan időjárás fogadott. A partból alig láttunk valamit. Hazafelé megálltunk a Santa Monica Pier-nél, ahonnan a legendás Road 66 indul, de olyan kellemetlen hideg szél fújt, hogy csak végigszaladtunk rajta. Igazán jó fotót sem tudtam készíteni. A tavasz még várat magára, pedig már február van, hol késik?
