A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Reggel korán keltem, a hajó ütemesen hullámzott. Érdekes, mert az öböl vize nyugodt. A megfejtést a nyulakban kell keresni, elkapták a ritmust. Naplót írtam, feltöltöttem, majd nekifogtam olvasni. A mellettünk lévő katamarán beindította a motort, kihajóznak, erre felébred mindenki. A kávénk elfogyott, de nem baj, közel a bár, épp most nyitott, kimegyünk. Nem sokára indulunk, kevés időnk van. Reggelire meleg szendvicset készítenek, a lányok közben a parton beszélgetek egy helyi arccal. Pálmalevelekből fon gyümölcsös tálat, kalapot, amiből végül én is veszek egyet. Bónuszban kapok rá egy madarat. Választhattam volna a hal és a madár között, ott helyben fonta meg egyetlen pálmalevélből. Mutatja, hogyan kell, lassan csinálja, kommentezi, Laca fotózza is, de a harmadik hajtásnál elveszítjük a fonalat. Nem baj, nem akarjuk elvenni a kenyerét.
Kész a reggeli, elbúcsúzom barátunktól, a hajóra megyek. A reggeli után még kapunk háromnegyed óra szabadidőd kihajózás előtt. Laca Timivel kievez egy olyan partszakaszra, ahová gyalog nehezen lehet elérni, én a környéket derítem fel. Hamarosan letelik a kiszabott idő, kivételesen Laca is pontosan érkezik vissza, így Ricsi eloldja a kötelet, indulunk. Az öböl bejáratánál egy gyönyörű clipper horgonyoz, mindenki megcsodálja. Úszunk is egyet, vontatókötéllel, Lacával és Norbival bohóckodunk a vízben.
Végig motorozva megyünk északra, a sziget árnyéka miatt nincs elég szelünk. Castries, a főváros mellett megállunk bevásárolni. Az öbölben hatalmas holland óceánjáró, akkora lehet, mint a nem rég elsüllyedt Costa Concordia. Ez a főváros, kérdezem a hajóra mutatva, nagyjából annyi ember fél el rajta, mint egy kisebb városban. Az öböl másik oldalán konténer kikötő van, a konténerek előtt két komplett motorcsónak, most érkezhettek a gyárból, mert még lefóliázva állnak.
A part közelében dobunk horgonyt, az első körrel megyek ki. Utam a bankba vezet, fogytán van a helyi pénzünk, többeknek még váltania kell. Sajnos azonban péntek van, a bank tele emberekkel, akik a heti fizetési csekkjüket jöttek beváltani, bő fél óra várakozás után kerülök csak sorra.
A többiek közben a piacon kószálnak, óvatosan vásárolnak, mivel a pénz nálam van. Eredetileg egy birka ebéd miatt iktattuk a piacot a programba, de a múltkori kifőzdében, Ricsi kedvencében épp nincs készen, egy órát kell várni. Addigra a pénzváltás is sikerül, így ebédnél már együtt vagyunk. Most egy kicsit csontosabb a birka a szokásosnál, de azért jóllakunk. Ebéd után még szétcsapatjuk a zsírt a mamacita rumkimérésében, majd a rakpartra megyünk.
Az óriás már nincs itt, miközben vásároltunk, kitolatott a kikötőből és tovább indult délre. Egy tolóhajó igazít épp egy teherhajót a felőlünk lévő dokkhoz, ez is érdekes látvány. Megérkezik Ricsi, hajóra fuvaroz bennünket és az áruval megrakott szatyrokat. Felszedjük a horgonyt és már indulunk is tovább.
Újabb egy óra motorozás után érkezünk Rodney Bay-hez, de nem állunk be a marinába, az öbölben horgonyzunk. Itt kinn lehet fürödni, kajakozni, benn erre már nem nyílna lehetőség, azért ezt választja Ricsi. Vizünk van, felesleges beállni a mólóra, ezt feltöltöttük Marigot Bay-en.
Vacsorára carpacho készül tonhalból, amit a piacon vettünk. Ricsi gyakorlott mozdulattal bontja, filézi a halat, majd levonul vele a konyhába. Elég messze vagyunk a parttól, mivel itt sekély a víz. Úszkálok a hajó közelében, de a partra nem megyek ki. Közben elkészül a vacsora, ami lényegében apróra vágott, nyers, fűszeres tonhal pirítós kenyérrel. Tatár bifsztek lenne, ha marhából készült volna. Kicsit fokhagymás az én ízlésemnek, különben sem vagyok éhes, még nem sok idő telt el ebéd óta, nem is mozogtam az óta, így csak egy szeletet eszem.
Vacsora közben besötétedik, a partról hangos zenét, utcabál hangjait hozza a szél a hajóra. Kezdődik a szervezkedés, hogyan menjünk ki, egyáltalán ki akar kimenni. Laca és Timi, mondani sem kell. A többiek viszont inkább pihennének, elég volt már az élményekből Szilvi van még rajta nagyon, mert legutóbbi útjuk alkalmával neki tetszett itt az utcabál. Végül hárman mennek ki, Ricsi összerakja a bocit és a motort. Evezővel már túl messze volna. A visszaút majd érdekes lesz, Laca ígéri, hogy keresnek vízi taxit, majd azzal jönnek be. Aludjatok a parton, úgyis azt szerettétek volna még pár napja, javaslom. Timi rögtön nyavalyogni kezd, nem akar már a parton aludni, mert rámásznak a rákok, látta a homokban. Pedig az ötletet a többiek is támogatják, különösen Ricsi, mert sejti, hogy megint lesz egy hajnali evezése, amikor vissza kell hozni a csapatot. – Hűha, miért akarja mindenki, hogy a parton aludjunk? – kérdezi Laca, de csak költői kérdéssel, mert mindenki tudja a választ, ezen nevetünk, majd elindul az expedíció.
A hajón kanbuli készülődik, kicsit még iszogatunk, beszélgetünk, majd egy film kerül a tévére. Sanyi és Norbi levonulnak a szalonba, én aludni térek. A partról hangosan dübörög a zene, több utcabál is lehet, mert keveredik a muzsika. Egy ideig hallgatom, mire elalszom. Erős szél fúj, szokatlanul hűvös, többször felébredek. Jó hely ez a fedélzeten, de egy rendes ágyért lassan hálás tudnék lenni. Valamikor késő éjjel buli utáni lármára ébredek, megjöttek a fiatalok. Természetesen nem taxival, Ricsit riasztották rádión, bár kihajózni nem hallottam. Kezdődik a műsor a fedélzeten, ki mennyit ivott, kivel táncolt, mit csinált, meg különben is, a fiataloknál így szokás, a veszekedés az előjáték része. Rájuk mordulok, hogy ne az én hálószobában beszéljék meg a részleteket, van saját odújuk. Ettől elcsendesedik a fedélzet.
