A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Kicsit nehezen aludtam el, mert míg a buli zajlott, lenn relaxáltam kicsit. A szél is tombolt veszettül, bár az már régen nem zavar, hogy dobálja a hajót, csak küzdeni kellett, hogy a takarót ne vigye le rólam. Minden mozdulás után be kellett gyűrnöm a szélét magam alá, ne maradjon kiálló, lobogó része. Azért csak elalszom, húzom reggelig, a nap már magasan áll, mikor ébredek, nyolc körül jár az idő.
A fedélzeten tolvajok garázdálkodnak épp, a kinnfelejtett keksz maradékát csipegeti két fekete madár, nagyjából a feketerigó és a csóka keresztezése lehet. A padló és az asztal csupa morzsa. Próbálok óvatosan mozdulni, arrébb rebbennek, de nem tágítanak. Mikor látják, hogy nem mozdulok tovább, visszatérnek a zsákmányhoz. Leóvakodok a fényképező gépért, de mire visszatérek, befejezik a reggelit és továbbállnak biztonságosabb hajóra, itt már meleg lett számukra a talaj. Kár, egy fotót megért volna a rendőrségi vallomáshoz. Vigyázni kell itt, könnyen kirabolják az embert. Nem véletlenül védte Ricsi is tegnap a halunkat, mikor a sirályok próbálták megszerezni! Küzdelem a túlélésért, farkas törvények között. Vizi farkasok, de akkor is.
Készítek egy kávét, naplót írok. A hajó még csendes, a tegnap este nyomott hagyott mindenkin. Szegény Ricsi még majd egy órán át hallgatta a fiatalokat takarodó után, ő sem ébredt még fel. Kimegyek a fedélzetre, olvasok kicsit.
Norbi már felébredt, Ricis is most jön. Hírt kapott SMS-ben, Rakonzcay kikötött Antiquán, megcsinálta és él! Gratulálunk neki, hihetetlen emberi teljesítmény amit tett, nem csak fizikai, hanem lelki is, hiszen a borulása után heteket elvezett mindenféle kapcsolat nélkül, egyedül a hatalmas óceánon. Hatalmas vagy Gábor!
Lassan mindenki felébred, Ricsi készíti a reggelit. Van egy csomó felvágottunk, tojással megesszük. A tojáshoz inni kellene valamit, de Laca meglepődve realizálja, hogy a hűtő üres. Hosszas keresgélés után előkerül az egyik tároló rekeszből egy fél üveg rum, ezt kell beosztani a következő két napra, csak holnap este érkezünk vissza Bequia-ra, ahol pótolhatjuk a kiürült készleteket. Lesz két csendes napunk J
A tojásra szeretnénk erős ízt, felhozom a chilit, felkarikázok egyet, Lacának is jut belőle. A magházat félrerakom, majd a sirályok megeszik. Reggeli után a maradékot és a száraz kenyerünket odaadjuk a sirályoknak, akik hangos cserrogással tömörülnek a hajó mögött. Jó móka, dobáljuk a falatokat, röptében kapják el. A paprika csuma viszont nem ízlik nekik, rákapnak, de gyorsan ki is köpik. Csőrről csőrre jár, mire leér a vízig. Van amelyik még ott is próbálkozik vele, de végül a halaké lesz. A második adagot már reptében felismerik, széles folyosót vág a rajban, ahogy elrepül a feldobott paprika, mindenki kitér előle. Tanulékony állatok, mert a kenyeret továbbra is jól fogadják.
Reggeli után előkerül kenu, békatalp, búvárpipa, vízalatti kamera, mert teknős lesre indulunk. Lacáék kenura kapnak, én Ricsivel úszva indulok a part felé. Útközben szerencsével járunk, egy nagyobb példány úszik el alattunk. Óvatosan közelítünk hozzá, próbáljuk tartani a ritmusát. Nyugodt, kimért mozdulatokkal evez, mi persze erőből, alig tudjuk a lépést tartani vele. Néha, ha megijed, úszólábnak egyetlen mozdulatával méterekre távolodik el tőlünk, könnyedén maga mögött hagyva üldözőit. Nem menekül, csak érezteti velünk, hogy ha akarja, itt tud hagyni bennünket. Perceken keresztül úszunk együtt, miközben egyre kisebbre vesszük a távolságot. Végül Ricsi érintés közelbe merészkedik hozzá. A teknős már megszokott bennünket, tűri, hogy Ricsi megérintse, majd néhány próbálkozás után belekapaszkodjon és vontassa magát. Utóbbi mókát hamar megunja új barátunk, rákapcsol és egy pillanat alatt maga mögött hagy bennünket. Pár jó fotót azért készült róla, de az élmény e nélkül is felejthetetlen.
Kiúszom a partra, a szemüveget és a békalábat elcserélem egy kajakra, itt ilyen cserekereskedelem folyik. Laca indul sznorkelezni, én visszaevezek a hajóhoz, ahol Norbit felveszem, együtt evezzük körbe a homokpadot. A túloldalon kikötünk, felhúzzuk a kajakot, miközben nézzük egy kite összeszerelését. Megvárjuk, míg emberünk vízre száll és a folyamatos erős szélben motorcsónak sebességgel indul a zátonyok felé. Még nézzük egy darabig, ahogy oda-vissza siklik a horgonyzó hajók mögött, nagyokat ugrat, bár a leérkezés nem minden esetben 10 pontos. Tetszik nagyon, azt hiszem ez lesz az én téli sportom, kijövök ide megtanulni. Főnök, remélem vette az adást!
Visszatoljuk a kajakot és evezünk kicsit, majd a hajónál kiteszem Norbit. Újra a homokpad felé veszem az irányt, visszacserélem a kajakot. Lassan úszom a sekély vízben, tőlem mindig egy karnyújtás plusz tíz centire úsznak a halak. Hihetetlen milyen pontosan ki tudják mérni, hol nem tudom őket elérni. Nem riadnak meg, nem menekülnek, hozzászokhattak az emberhez. A part mentén minden felé búvárpipák merednek ki a vízből, a vízi élővilág bősége, sokszínűsége hihetetlen.
Út közben felszedek egy csigát, azt a faját, amelynek üres vázai, Mustique-hez hasonlóan, itt is vastagon borítják a partot. Nem akarom elvinni, de nincs nálam a víz alatti fényképezőgép, majd a hajónál készítek róla egy fotót. Alig érek azonban a hajóhoz, már jön is a ranger motorcsónakjával és rám szól, hogy nem lehet a vízből semmit összeszedni, vigyáznak mindenre, visszadobatja velem a csigát. Erről most nem készül fotó.
