A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Reggel nehezen ébred a társaság, nem csodálom. A hűtő üres, tegnap már nem volt nyitva a bolt, mikor odaértünk, ami nem csoda, hiszen a vacsorát vettük előre. Annyira ki volt éhezve a társaság egy homárra, régen ettek olyat. Már tíz óra, mikor Szilvi, Norbi társaságában Ricsi partra evez velünk. Pénzváltás, bevásárlás a feladat, miközben Ricsi elintézi a papírmunkát a hivatalban.
Már korábban észrevettem egy kávézót a parton, ahol süteményt is árulnak. Nem jellemző erre a torta és hasonló sütemények, ez hiányzik nekem nagyon. Leszakadok a csapattól, majd a boltnál utolérem a többieket, de most megállok egy reggeli süti-kávé kombóra. A banános diótorta nagyon finom, és még finomabb helytől, ahol elfogyasztom. A part pálmák árnyékából gyönyörű panoráma nyílik az öbölben horgonyzó hajókra.
Tovább indulok, de Norbit gyorsan beérem. A másik mólónál lévő bárig jutottak el, Én ma csak sörben utazom… Norbi még mindig fájlalja a tegnapi napot. Megállok én is internetezni, hazatelefonálok. Felhívtam ma a srácokat is az irodában, volt meglepődés. Ricsi érkezik a hivatalból, gyorsan elintézte a papírmunkát. Ezt meg lehetett volna tenni St. Vincenten is, Kingstownban, de ott sokkal nehézkesebb, lassabb az ügyintézés, ráadásul nem is egy helyen van a határőrség és a bevándorlási hivatal, utazni kell a kettő között, mindkét helyről kell a pecsét. Ezért álltunk meg Bequian, most már hivatalosan nem is vagyunk az országban, kiléptettek bennünket.
Elkérjük az útleveleinket, hátha kell a bankban a pénzváltáshoz. A bankban hosszú a sor, beállok, addig Szilvi elmegy a boltba, összepakol, majd viszem a pénzt fizetni. Norbi a piac felé veszi az irányt. A bolt, ahol vásárolni szoktunk, pár méterre van a banktól, Szilvinek odaadom, amit nekik váltottam, én is bevásárolok pár dolgot, főleg üdítőt az útra. Nagy csomagokkal indulunk vissza, útközben csatlakozik hozzánk Norbi is, a piacos motyóval.
Amint a hajóra érünk, már indulunk is, mire lepakoltuk a csomagokat, Ricsi már a tankerhajó oldalához köt éppen. Csak vizet kell vásárolnunk, üzemanyagunk van bőven. Mindkét tartály üres, több mint 100 gallon vizet nyelünk be 40 EC dollárért. Óvatosan a hajmosással! Az öbölből kifelé elhaladunk a roncs bójája mellett, de most nem állunk meg. Két-háromórányi út vár ránk, könnyű menetben. A tenger sima, van kis szél, igaz elég élesen, de vitorlával tudunk haladni.
Szilvi a megdőlt hajó gyomrában tüsténkedik, készül az ebédünk, krumplis tészta. Mi közben a fedélzeten segítünk, reggelizünk helyette. Szegényes a menü, vajas-lekváros kenyér, mindenki a tésztára vár. Jó az a homár, meg a creol csirke, de néha egy kis hazai ízt is bele kell venni. Reggeli után Norbi hozzáfog hagymát pucolni az ebédhez és a salátához, hosszasan vitáznak Szilvivel a salátába rakandó uborka mennyiségéről. Végül csak elkészül az ebéd, jó ízzel falatozunk. A tészta megkívánja a pihenést, utána hosszas ejtőzésbe fog a társaság. Ma én ígértem a mosogatást, de egyrészt olyan hőség van a fedélközben, hogy nem lehet megmaradni, másrészt, majd ha nyugodtam vizekre érkezünk, akkor megcsinálom.
Már St. Vincent mellett vagyunk Wallilabou Bay előtt járunk, amikor Ricsi kiáltására éled a társaság. Forr a víz, valami megzavart egy halrajt, ami a felszínre úszott. Ott viszont éhes sirályok szedik a vámot. Arra kerülünk mi is, de a halraj gyorsan mozog előttünk. Végül csak sikerül megközelíteni, próbálunk fotókat készíteni az imbolygó hajóról. Talán sikerül. A parton hatalmas pálmaerdők, kár, hogy messze vagyunk és a pára miatt nem lehet jó látni. Közelről biztos képeslapra kívánkozó lenne a látvány.
