A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
A kikötőben már van internet, gyorsan feltöltöm azokat a részeket, amelyeket a zátonyoknál írtam, a fotókat is elindítom, van belőlük bőven. A többiek is bele vannak fordulva a kütyükbe, három nap is milyen elvonási tüneteket produkál hálózat nélkül. Végül csak összeszedjük magunkat a partraszálláshoz. A cél egy parti étterem, Ricsi vezet bennünket, ahol a változatosság kedvéért homárt szeretne enni a társaság. Én inkább egy kis kreol csirkét ennék a Lucferben, ahol korábban is voltunk. A rákvacsora után majd átmegyünk ide, ezért én csak egy Bush Wackert rendelek. Ez azonban csak árnyéka annak, amit a mólónál adnak, így amíg a többiek a lobsterral birkóznak, én visszamegyek oda, inni egy normális koktélt.
Épp vége a vacsorának, már csak Norbi harcol az utolsó ráklábakkal, mikor visszaérek. A teraszon nagy a felfordulás, a vízben pettyes ráják jelentek meg, Laca a vacsora maradékával eteti őket. A járókelők is ezeket az állatokat fotózzák, ahogy a sekély vízben lebegve pusztítják el a rákok utolsó ehető darabjait.
A show után átsétálunk a Luciferbe. A tulajdonosa vékony, inas fekete öregember, valaha bokszoló volt Barbadoson. A bár az ő nevét viseli, nomen est omen, Valószínű, csak felvette ezt a nevet, de tényleg úgy néz ki, mint az ördög. Egy nagyon barátságos, kedves ördög. Bő egy évtizede költözött ide, azóta üzemelteti a késdobálóját nem messze a kikötőtől. Tavaly a karibi bárok szavazásán első helyet szerzett, no, nem a luxus körülményei, hanem a hangulata, barátságossága nyomán. A bár udvarán félbevágott hordóból készített grillen csirkecombok sisteregnek, az öreg szakértően forgatja azokat. Esténként helyi zenészek járnak ide öröm zenélni, jammelni, de ma épp nem annak a napja van. Itt a csütörtök a legnagyobb bulik ideje, olyankor tele a ház vendégekkel, zenészekkel.
A pult mögött nincs senki, mikor inni kérünk, Ricsit küldi be a tulaj, szolgálja ki magát. Kapitányunk nem lepődik meg, ez nem először fordul elő, rutinos mozdulatokkal nyitja a hűtőt, rakja ki a söröket, a rumot, és amit kérünk.
A tulaj később leül a bejárat mellett egy asztalhoz, békésen sörözget. A kuncsaftok sorra jönnek, pakolnak maguknak a csirkéből, becsomagolják, fizetnek és távoznak. Önkiszolgáló take away food. Ugyan ez az önkiszolgálás működik a bárpultnál is, de láthatóan jól működik.
Veszek magamnak két csirkecombot, leülök vele. A többiek is letelepednek a szomszéd asztalhoz, töltik az italt, gyújtják a füstöt. A hifi pult szerepét egy laptop tölti be, erősítőre kötve, nagy hangfal, amelyből ugyan az a raggie dal szól végtelenítve. Ezen állítunk kicsit, továbblökjük a felakadt tűt.
Vacsora után átülök a hangulat asztalhoz, de mivel nagy a füst, csak távolról veszek részt a beszélgetésben. Kis idő múltán inkább kimegyek az udvarra, Csatlakozom Ricsihez a tulajjal társalogni. Már az öreg is jól érzi magát, evett, ivott, jót szívott. Vendégei közben jönnek, köszönnek, kiszolgálják magukat, fizetnek és távoznak. Ez az élet, minek idegeskedni! Lucifer elmúlt hatvan éves, de kortalan néger arcán nem látszanak meg az évek. Ha negyvenet mondott volna, az is ugyan így hihető lenne. Nyugalom, jó levegő, egészséges ételek, rum, fű a hosszú élet titka!
Odabenn fokozódik a hangulat, érkezik az újabb rumosüveg, a kólából van még. Az egészségtelen, abból csak módjával, meg ne ártson. Érdekes, a szopós malacok mindenütt ott vannak, visítanak rendesen. Nekem ez kezd sok lenni, inkább fizetek és kimegyek az éjszakai kikötőbe sétálni. Kellemes meleg szél fúl, a parton körbe házak fényei, a vízen az árbocok tetején lévő horgonyfények imbolyognak. Leülök a mólóhoz a kedvenc helyemre, kérek egy italt, na melyiket?
Kilenc körül bezár a bazár, de a Lucifer addig van nyitva, amíg van vendég, aki jól érzi magát. Egyszer visszasétálok arra, megnézni a többieket, de már két sarokkal arrébbról hallom, jó a hangulat, közelebb sem kell mennem. A parton főleg a bezárt vendéglátó egységek dolgozóival futok össze, mind mosolyogva köszön, hihetetlen ez a kedvesség, barátságosság, ami itt az emberekből árad. Leülök a mólóra, egy helyi telepszik mellém, beszélgetünk. Kérdi, honnan jövök, de még csak nem is hallott Magyarországról. Európa, ezt felismeri, de ennyivel ki is merült a földrajztudása.
Eltelik még bő egy óra, mire hangos lárma veri fel a kikötő csendjét. Érkezik a pokoli különítmény. Van, akit ölben kell hozni, van, akit két oldalról támogatnak helyi erők, de határozottan, bár nem gyorsan közelednek. Úgy nézem, a hajóra visszajutásban még lesz logisztikai kihívás. Ricsi lerakja a válláról a legzajosabb utast, aki azonnal padlót fog. Rám bízza, vigyázzak kicsit rá, míg segít a többieknek, mert keskeny a móló nagyon, alig van három méter, nem fogják eltalálni. Nagy nehezen bekanyarodik a társaság, Ricsin kívül csak ketten állnak saját lábon, a többiek leheverednek a mólóra. Laca is segít, szorgalmasan fotózgat, közben még hangosan nevet. Amikor azonban csónakba kell szállni, már nem őszinte a mosolya. Hárman próbálják miss hisztit csónakba rakni, de rajta már a dühöngő fázis lett úrrá. Ricsi végtelen türelme is fogytán, ez rossz jel. Végül csak sikerül a vízre szállás. A hajónál viszont jelentkeznek a gondok. Egy hullámokon ringatózó hajóra, egy himbálózó gumicsónakból két ittas egy eszméletlent nem egyszerűen rak fel. Nagy a kavarodás, a partról figyeljük, de csak sikerül, Ricsi elindul vissza a többiekért. Rossz hírt hozott, egy láda alma van a vízben. Sanyi bácsi, a legjózanabb a társaságból, kilépés közben beleesett a vízbe, táskájában a teljes Apple termékpalettával. Pont ő nem érdemelte volna ezt, bár, ha más esik bele, abból valószínű katasztrófa lett volna.
Mi már könnyebben mászunk fel a hajóra, bár van még útakadály a fedélzeten, áll a bál. Ricsi ultimátumot ad, azonnali takarodó, vagy fürdés. A hajóorr lassan csendesedik el, de végül csak álomba merül mindenki.
