A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Míg el nem felejtem, kérdezték páran az elérhetőségét a képeslapra kívánkozó parti kávézónak, itt van: http://beachcafedawnscreole.com/index.html
Reggel nehezen ébred a társaság, fáj még a tegnap este. Katával kiülünk a tatba, én blogot írok, feltöltöm a tegnapi részeket, Kata a lecsónak valót készíti elő, közben kávézunk. Jó gyors wifi van a kikötőben, rakok fel képeket is. A lecsó hangjaira lassan feléled a társaság józanabbik fele. Szilvi még hallhatóan alszik, a nyulak sem másztak elő az odújukból. Így legalább elférünk az asztalnál, megesszük a vacsorára szánt lecsót reggelire. Mire végzünk, a többiek is felébrednek.
Időnk kevés, kimegyünk a kikötőbe egy gyors sétára, kávéra, italra, kinek mire van ingerenciája. Miközben a többiek a tegnapi bárban kávéznak, sétálok kicsit a parton, csigát gyűjtök. A helyi halászok ezt gyűjtik, a lakót megeszik, a csigaházakkal tele van a part. Sajnos mind törött, sérült, nehezen találok egy ép darabot. Végre van egy, nehéz, mint sár, tele van homokkal. Kimosom, de nem lett sokkal könnyebb, majd kitalálom, hogy lehet hazavinni.
Elsétálok egy helyi pékség mellett, megkívánok egy ízes levélnek látszó tárgyat, alig kilenc dollárért az enyém lehet. Helyi dollár, de akkor is 800 forint, elég is ennyi luxus mára. Lejárt az időnk, a parton gyülekezünk, Ricsi két fuvarból visszavisz minket a hajóra. Amíg felrakja a bocit, még strandolunk egy utolsót, és már oldjuk mis el a hajót.
Visszafelé jó széllel haladunk, hamar vitorlát bontunk és leállítjuk a motort. Ma kihagyom a napozást, az árnyéktető alatt anekdotázunk, jó tempóban haladunk. Már Bequia alatt járunk, épp a fokot kerüljük, mikor egy hatalmas bálnát pillantunk meg a vízben, többször felbukkan, hatalmas állat. Balról egy cseh vitorlás halad, azonnal fordulnak, mindenki a bálnát próbálja megpillantani. Még egyszer mutatkozik, a farok uszonyát látjuk egy pillanatra, de hiába álltunk meg, fotót nem tudtunk róla készíteni sajnos. Azért csak higgyétek el, igazi volt.
Amikor ráfordulunk Bequia kikötő öblére, Laca jön fel, Ricsi, elfogyott az egyik tartáj vizünk, átkapcsoltam a tartályt, jelenti. Ricsi megrökönyödve hallgatja, hiszen tegnap vettünk vizet. Bocs, hajat mostam, jön a megfejtés Timi felől. Simáén elfecserte a fél vízkészletet. Felajánlom neki, hogy van nálam nullásgép, akkor nem lesz ilyen nagy gondja a hajmosással.
Behajózunk Port Elizabeth-be, a parthoz egész közel állunk bójára, de csak Ricsi száll partra. Kimegy, elintézi Kata papírmunkáit, addig a lányok a konyhában tüsténkednek, egy zöldséges rakott tészta készül, brokkolival. Ez lesz az ebédünk, finom illatok lengik be a fedélközt. A többiek kinn söröznek, én itt lenn írom a naplót. Van internetünk, szeretném felrakni a fotókat is.
Elkészült az ebéd, kimegyek én is, majd utána folytatom.
