A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Jelenleg itt vagyunk, innen indulunk tovább Mustique szigetére, délkeletre: http://g.co/maps/mndgd
Este akkora szél volt, hogy ki kellett kötni magamat a fedélzetre, nehogy levigyen, míg alszom. Hajnalban arra ébredtem, hogy valami iszonyatosan zörög. Sanyi apu jött fel a másik padra aludni, horkolt, mintha csapágyas lenne. Sokáig nem tudtam tőle visszaaludni.
Szokott időben ébredtem, lejöttem a fedélközbe, bekapcsoltam a gépet. Elindítottam feltölteni a tegnapi fotókat és a hozzá tartozó szöveget. Mivel itt van internet, folyamatosan mennek fel a képek és a történetek, nem vagyok lemaradásban. Majd fogok ezután, mert ma kihajózunk. Mustique szigete a cél, apró sziget Bequiatól délkeletre, 2-3 óra lesz az út. Ide látszana, ha nem a sziget túloldalán lenne.
Előtte még be kell vásárolni, mert arrafelé nem lesz lehetőségünk. A sziget kőgazdag hírességek tulajdona nagy részt, Mick Jagger, Tommy Hilfiger, és társaik birtokolják. Marad valami kis rész a plebsnek is, ezt nézzük meg. A vásárlás viszont nem a mi pénztárcánkhoz való, így itt tankolunk fel a következő napokra.
Kinn a parton az első dolgunk a reggeli koktél és a telekommunikáció. Ez így megy párhuzamosan, szürcsölgetjük a Bush Wackert és netezünk. Most nem tart olyan sokáig, mint első nap, így hamar indulunk a piac felé. Emlékül még készítek egy fotót, egy Bush Wacker a világ.
Szilvivel megállapodtam, külön választotta a hajókasszát étel és ital részre, utóbbiban nem veszek részt. Nekem már sok, utazás előtt elfelejtettem előjegyeztetni magam májátültetésre, vigyáznom kell rá. Meg valakinek a blogot is vezetni kell, különben honnan tudják a többiek, mi történt velük.
A csapat eleje előre siet a piacra, mi Ricsivel beugrunk a hajós üzletbe szájat tátani, nem akarunk venni semmit. Utána a könyvesbolt és ajándék boltban nézzük meg egy helyi iparművész bálnacsontból faragott bicskáit, amelyeket horribilis áron meg is vásárolhatnánk.
Még lemegyünk a halpiacra, de zárva van, ma nem volt nagy fogás, gyorsan elfogyott az áru. Visszafelé a szupermarketnél érjük utol a társaságot, hosszasan és alaposan vásárolunk. A közös kaját megveszik Szilviék, de magamnak vásárolok tejet, müzlit, helyi szárított gyümölcsöket.
A csapatellátmány nagy dobozokba, szatyrokba kerül. Hogy ne kelljen cipelni, Kata beülteti Sanyit és Norbit a csomagokkal egy iránytaxiba. Csak épp azt felejtik megkérdezni, merre megy a taxi. A többiekkel gyalog visszaindulok a mólóhoz. Útközben az egyik kofától még veszünk pár zöldséget, gyümölcsöt.
A móló talán 300 méterre van, gyorsan odaérünk. A taxisok sehol, rádión próbálunk kapcsolatba lépni, de semmi válasz. Hogy a várakozás percei gyorsabban teljenek, még egy koktélt rendelek és egy utolsó telefonhívásra is sor kerül. Kb. fél óra múlva megszólal a rádió, Norbi keres bennünket. Eddig a sziget túloldalán voltak, nem volt térerő. A gyalog öt perces utat sikerült 40 perc alatt teljesíteniük taxival. Nem rossz idő, de legalább nem kellett cipekedniük.
Ricsi kifuvaroz bennünket a hajóra, elrakodjuk az ellátmányt és még egy utolsót strandolunk, uszikálunk. Hamarosan szedjük a sátorfánkat, de előbb még odamotorozunk a benzinkúthoz. Ez egy nagy komphajó, lehorgonyozva az öböl bejáratánál. Itt vizet, gázolajat és benzint vásárolunk. Húsz percet töltünk itt, majd tovább haladunk kifelé az öbölből. Ricsi elkezdi összegyűjteni a búvárszemüvegeket, előhozza a kincstári tartalékot is. A közelben van egy elmerült roncs, nem mélyen a víz színe alatt, akit érdekel, snorkelezhet egyet. Természetesen kíváncsi vagyok rá, veszem a saját szemüvegem és már a vízben is vagyok. A hajó legmagasabb pontja talán három méter mélyen lehet, könnyedén elérhető. A roncsjelző bója kötelével gyorsan le tudunk merülni, így közelről nézhetjük, ahogy a hajó orra eltűnik a mélységben.
Miután mindenki kibúvárkodta magát, indulunk a sziget déli vége felé. Mustique a túloldalt van, megkerüljük a szigetet. A szél délies, így vitorlával most nem sokra megyünk. Majd ha leértünk a sziget végébe és délkeletre fordulunk, akkor tudunk vitorlát bontani, de végig használjuk a motort is. Az ég kicsit felhős, megszűri a napot, ideális a barnulásra, nem éget és nem forral fel. Egyébként is, a szél kellemesen hűsít. Kimegyek a hajóorrba és lefekszem a felfordított bocira, ügyelve arra, hogy fürdőruha nyom ne maradjon. Időnként a hajó felfut egy nagyobb nullámra, ilyenkor hűsítő permetet vág fel a deckre. Sikerül kicsit elaludnom, felhők ide, vagy oda, megkapott a nap rendesen.
Mikor felébredek, Ricsi épp leeresztett egy bóját kötélen, Laca már húzatja magát a vízben. Nekem sem kell sok biztatás, ugrom utána, ilyen mókából nem maradok ki. Majdnem eltaktikázom a víz alatt, épp a kötél végénél bukkanok fel, alig tudom elkapni a bóját. Gondban lennék, ha ezt elvétettem volna, mert a hajó halad, utolérni nem tudnám. Mire a kapitány szélbe áll, jól eltávolodna a hajó, így jókora úszást lett volna a hiba ára.
A sodrás igen erős, a farhullámok között alig kapok levegőt, húzom magam vissza a hajó felé. Bohóckodunk még egy kicsit a kötélen, a lábammal tartom és kiemelkedek a vízből, próbálok ráfeküdni a vízre. Néha egy-egy nagyobb hullám elkap, köpöm a vizet. Elég a gyereknapból, kimászom, de alig bírom a lábam feltenni a létrára, olyan erős az áramlás.
A fedélzetre érve visszafekszem kicsit a bocira szárítkozni. A többiek közben uzsonnáznak, hívnak engem is, de inkább kihagyom. Túl jó volt a koszt az elmúlt napokban, ebből is vissza kell venni, nem csak az italból. Behúzódok az árnyékba, mert érzem, hogy sokat voltam a napon. Lekentem magam testápolóval, itt pihegek az árnyéktető alatt. A szigetek között kicsi a távolság, amint kikerült Bequia takarásából, már látszik Mustique, egy óra múlva el is érjük.
