A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Korán kelek, éjszaka megint hálóvendéget kaptam. Nem tudom ki az, feje tetejéig húzza a takarót, úgy alszik mellettem. Kimegyek a hajó végére, még alig virrad. Mikor visszafelé jövök, akkor ismerem meg, Timi alszik a másik padon. Már tegnap estre is balhézott, mert a bója hangja, ahogy a hajóorrnak koppan, zavarja az alvásban. Laca próbálkozott is este, hogy rövidebbre kösse a kötelet, de ezek szerint nem segített az sem.
Lemegyek a fedélközbe és naplót írok, képeket válogatok. Itt még van internet, de hamarosan kihajózunk, pár napig nem leszek online. Jókora problémánk van, nem?
A többiek fenn reggeliznek, én egy műzlit készítek magamnak, a gép előtt eszem meg. Tisztára, mint otthon, Istvánnak segítek közben, két weblapot készítünk. Még itt is csak a munka.
Reggeli után kimegyünk a partra, csak Ricsi marad a hajón. Egy sziget túrát tervezünk. Laca evez, nem raktuk fel a bocira a motort. Imbolyogva közelítünk a parthoz, mindenki próbál navigálni, emiatt aztán közel dupla távolságot kell evezni. De legalább jó, szórakozunk.
A parton Norbi alkudozni kezd, ezt a funkciót már megörökölte, de 50 USD alá nem tud lemenni az árral egy órára. Elindulunk feljebb a parton, hátha ott több taxi van, akiknél lehet alkudni. Csak kis, golfautó-szerű kocsik állnak a shop körül, de ezeket nem lehet egyszerűen bérelni. Érdeklődésünkre segítőkészen hívnak a helyiek taxit. A kikötőből, ahol az előbb alkudoztunk…
Nem az a sofőr jön, akinél az előbb próbálkoztunk, de úgy tűnik, az ár fix, mert ő is hajthatatlan. Külön segítője van, aki a le-, és felszálláshoz sámlit rak a plató mögé, teljes a kiszolgálás. A sziget kicsi, egy óra alatt minden fontosabb nevezetességét bejárhatjuk. Első megállónk az erőműtelepnél van, de nem ez a látnivaló. Innen belátjuk az egész öblöt, látjuk a hajónkat ringatózni a vízen.
Tovább indulunk, a sziget kis repülőtere mellett megyünk el, majd egy bungaló komplexum előtt állunk meg. Tovább már csak szállóvendégeknek, de innen is látjuk a gyönyörű fehér homokos partot, a kerti tavat, a kert egy részét. Ápolt kert, nagy pázsitos felületekkel, tenisz és futballpálya, gyerekjátszótér, minden olyan, mintha a meséből lépett volna elő Tündér Lala birodalma.
Pár fotót készítünk, majd indulunk tovább, a repülőtér másik oldalán megyünk el. Megállunk pár fotóra, innen látjuk a dombtetőn Mick Jagger házát, alatt egy félbehagyott építkezésnek tűnik a Johny Walker whiskey gyáros villája. Számos más híresség villáját csodálhatjuk meg távolból, sofőrünk folyamatosan mutogatja, hol ki lakik.
Végállomásunk egy kisebb domb majdnem tetején a Firefly bár és hotel, ahonnan a koktélünk szürcsölése közben gyönyörködünk a panorámában. Abban megegyezünk, hogy el tudnánk még tölteni pár napot ezen a mesebeli helyen. Sajnos azonban indulnunk kell, Ricsi délig adott kimenőt, utána indulnunk kell délre, Tobago Cays felé. Fizetünk és leballagunk, pár perc séta a kikötő.
Rádión próbáljuk hívni Ricsit, de kiderül, mindhárom rádiónkat elhoztuk reggel, nála nem maradt egy sem. Az is kiderül viszont, hogy a háromból csak kettő van meg, a Sanyié hiányzik. Visszaindul a bárba, hátha ott felejtette, de nem. Más lehetőség nincs, a kocsin maradt. Leérünk a mólóhoz, ott a taxisunk is. Már messziről vigyorog, nyúl az autóba és a kesztyűtartóból előhúzza Sanyi rádióját.
Visszaevezünk a hajóhoz, indulnánk, de Lacáék még kimennek csigát szedni, addig úszunk egyet. Ricsi előkészíti a hajót. Amint megérkezik a csigahéj szállítmány, máris leoldunk és indulunk délre.
Ebédre a tegnapi sült maradékát felhasználva készít Szilvi rizses húst. A csirkén lévő pác érdekes, de nagyon finom ízt ad az ételnek, nem a megszokott hazai paprikás-borsos, sokkal karibibb. Így élünk itt, maradékot eszünk, szabad ég alatt alszunk. Egy kicsit lehet sajnálni bennünket!
Az úton jó szelünk van, a hajó erősen megdől és hasítja a hullámokat. A nap tűz, éget, levonulok a fedélközbe, ott alszom inkább. Arra ébredek, hogy a könyvespolcról a kisebb könyvek és magazinok leugranak a padlóra, némelyik a fejemen dobbant landolás előtt. Felülök, kikiabálok Ricsinek, hogy remélem, a TV rögzítve van, mert a nyomtatott sajtót még csak-csak elviselem, de a tévé már fér a fejemre. Megnyugtat, így visszafekszem.
