Bejöttünk a piacra, szétnézni, várost látogatni. Ez még annyira nem a harmadik világ, Ricsi szerint délebbre majd egyre durvább lesz. Miután végigszaladtunk a piacon, betértünk egy helyi rumkimérésbe. Mamacita műanyag vödrökből poharazza ki a 80 fokost. Ütős, próbáltunk egy fél adagot magában. Volt, aki felöntötte inkább kólával. A helyiek ezzel kezdik a reggelt, mielőtt elkezdenek szívni. Az anyag illata, mint a denaturált szeszé, az íze viszont finom, csak bántóan erős. Megittam a felesemet, majd kértem egy normál adagot, de ezt már felütöttem kólával.
Miután bevettük a fertőzés gátlót, átmentünk egy helyi étterembe, autentikus ebédre. Van hal, bárány, csirke és pulyka. Halat ehetünk még sokat, a piacon is ezt terveztünk venni vacsorára, így egységesen a bárány mellett döntöttünk. Hamarosan hozták is, hatalmas tányérral, bőségesen megrakva rizzsel és zöldségekkel.
Az íze még jobb volt, mint ahogy kinézett. Nagyon jót ettünk, és összesen fizettünk a 8 főre 125 EC-t, ami alig több, amibe Norbiék vacsorája került tegnap fejenként. Ezt megtudtuk, miután Norbi fennhangon elégedetlenkedett, hogy tegnap kettejükre majd kétszer annyit fizetett, mint most az egészért itt hagytunk. Hja, kérem, a gyors kiszolgálást meg kell fizetni!
A védőital csak úgy hatékony, ha körbeveszi a lehetséges fertőzést, ezért visszamentünk a mamacitához még egy roundért. Útközben átmentünk a bazáron, ahol a fejemre esett egy rasta sapka. Ez viszont annyira megtetszett egy helyi csajnak, hogy csak velem akart táncolni, készültek is a fotók rendesen. Utóbb reklamálta, hogy nincs ingyen, egy dollárt adjunk neki. Nem sajnáltuk érte azt a 100 forintot, mert feldobta a hangulatot nagyon. Van róla videó is, ha kerül gyorsabb internetünk, feltöltöm.
Megérkeztünk végül a mamacita rumkimérésébe, ahol kértem egy kört. Szilvi megpróbálta tisztán, úgy kirázta a hideg, hogy a szőr is felállt a karján, tiszta libabőr volt. Ez még a mamacitát is megnevettette, itt vigyorog mögöttem.
Rumozás után, immár tök egészségesen átmentünk a taxi állomásra, keresni egy fuvart a Rain Forest kalandparkba. Itt a taxi kis buszokat jelent, amik iránytaxik, bárhol megállnak, akár fel, akár leszálló utas van. Benn ült már két helyi arc a kocsiban, mikor mondtuk hová tartunk. A sofőr kirakta őket egy pillanat alatt és máris miénk volt az egész taxi.
Ricsi nem jött velünk, visszament a piacra, bevásárolt, majd hazaindult a kikötőbe, megfőzni a vacsoránkat. Lelkünkre kötötte, hogy addig ne fizessünk a taxisnak, míg vissza nem értünk, mert simán ott fog hagyni a kalandparkban.
Sajnos a park zárva volt. Délután háromkor zárnak. Megbeszéltük, hogy holnap 9-re visszajövünk. A taxissal megalkudtunk, kemény 100 helyi dollárért eljön értünk reggel, kivisz a kalandparkba, majd amikor végeztünk, visszahoz a kikötőbe. Holnap már továbbhajózunk, de délelőtt még belefér ez a mutatvány.
Hazafelé Szilvi erősen megszomjazott, így megkértük sofőr barátunkat – Diamondot, hogy álljon meg egy kocsmánál. Tudott egy helyet, le is akart rögtön húzni jobbra, a mögöttünk lévő alig bírt elkerülni minket. A hely viszont nem volt nyitva, így tovább indultunk.
A kolléga, akinek majdnem elé fordultunk, ezt látván megállt és bevárt minket. Itt kezdődött egy karibi anyázás a sofőrök között. Itt más a vérmérséklet, mint otthon, valami helyi nyelven egyeztettek, így nem értettük, amit egymásnak mondanak. Ha nem tudtuk volna az előzményeket, a vita olyan volt, mint két rég nem látott cimbora, amikor összefut az utcán. Csak épp hogy nem borultak egymás nyakába a végén, de végig mosolyogtak, úgy beszéltek. Never mind, be happy. Imádni való hely!
Mikor a hajóra értünk, Ricsi még félkész volt a vacsoránkkal, mert úgy számolt, hogy pár órát el leszünk a dzsungelban. Leültünk, elő került a 80 fokos rum is, amit csak kólával hígítva szabad inni, mert ha túlzásba esünk, lemarja még a hangszálat is. Már tudjuk a magyarázatát, miért beszélnek a helyi rasták torokhangon J
A vacsora párját ritkító volt. Előételnek kaptunk egy kis fokhagymás tohnal salátát, majd tonhal és egy helyi hal risszel, karibi szószban. Ricsi imád főzni, ez érződik az ételein is. Benne van a hal mellett a szíve, lelke is. Az est fénypontja azonban a flambírozott mézes sült banán volt. A képeken igazán nem jött át, de nyugodtan képzeljétek el a legjobbat.
Vacsora után fogyott a rum, meg került egy kis bor is, hogy ne csak töményen nyomjuk. Sajnos a beszélgetés fonala olyan irányba fordult, amiből könnyen súlyos viták keletkezetnek, ezért úgy döntöttem, inkább kivonulok. Akik ismernek, tudják, hogy elég határozott véleményem van dolgokról, de láttam, a többiek is ugyan így gondolják a saját igazukat, ezért inkább leballagta a móló végébe, ahol csend van, világít egy lámpa és helyenként még a kikötői wifi is bejön. Itt még csak este kilenc van, gyerek az idő, de otthon már hamarosan kelnek a pékek. Be is fejezem a mai blogot, még keresek néhány képet a szöveghez, ha a wifi is kitart, talán fel tudom tölteni.
Kicsit átolvastam az előző bejegyzéseket, javítottam pár helyesírási és fogalmazási hibát, aki korábban már olvasta, fussa át újra.
Holnap, ahogy írtam, délelőtt meglátogatjuk a kalandparkot a dzsungelban, utána kihajózunk, megyünk tovább délre. Ricsi szerint 3-3,5 óra az út. Két róka között majd megírom az élményeimet, addig is legyetek jók!
