A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Megérkeztünk a misztikus szigetre. Már messziről látszik, itt jóval nagyobb, exkluzívabb paloták épültek, mint a plebs által lakott Bequián. Bójára kötünk, nincs marina. Hamarosan érkezik a kikötő ügyelet, háromszor annyit fizetünk, mint a többi szigeten, ebből is látszik, hová kerültünk.
A parton hófehér homokos strandok, pálmaligetek terülnek el. Újabb giccses fotók vannak kilátásban. Lehet még ezt fokozni?
Laca elkéri Ricsitől a kétszemélyes kenut, hozzáfognak felfújni. Ez nem egy beülős kenu, csak egy sima lap, mint egy szörfdeszka, két deréktámasszal és lábtámasszal. Kis szerencsétlenkedés után sikerül elindulniuk, kieveznek a partra. Egy ideig figyeljük őket, felborulnak-e a törőhullámon, de Laca ügyesen kezeli a kenut, szembefordul a parttal és áttöri a hullámot.
Mivel semmi műsort nem látunk, elfoglaljuk magunkat mással. Van aki tölt még egy italt, én pedig lejövök a fedélközbe, megírom a naplót. A hullámok erősen ringatják a hajót, mert nem egy öbölben vagyunk. Kicsit émelyeg a gyomrom, ma már nem vettem be bogyót a rosszullét ellen. Meg lehet ezt is szokni gyorsan. Sok esemény nem történt velünk, így gyorsan meg van a napló.
Kiabálás van a fedélzeten, hívnak engem is, hogy jöjjek fel. Mi a műsor, mit látunk? Szilvi kiúszott, és míg a gyerekek romantikáztak a parton, elhozta a kenujukat, imbolyogva evez visszafelé. Ekkor kerülnek elő Lacáék, értetlenül nézik, hogy sehol a kenu. A hajóról nevetjük őket, mikor idepillantva Laca észreveszi, ki vitte el a kenut. Két kézzel mutatja, mit gondol magában. Vetkőzés, ebből úszás lesz.
Jót mulatunk azon, hogy Laca beúszik a hajóhoz, visszaszerezni a ladikjukat. Milyen lovagias, mondja Norbi, bejön és visszaviszi a csónakot a Cuniért. Dehogy lovagias, csak ember rá nem veszi a lányt, hogy ideússzon, ezt tudja Laca is.
Hamarosan naplemente, el kellene dönteni, mi legyen a program a nap hátralévő részében. Senki sem siet, a hangulat már emelkedett, hála a mai alapos bevásárlásnak. Timi hajat szeretne mosni, nem jön ki a partra. Ahhoz már egyébként is késő van, hogy egy sziget túrára elmenjünk, talán holnap reggel. Amire szerintem kevés az esély, mert Ricsi legkésőbb 10 órakor ki szeretne hajózni. Kata hamarabb fog hazautazni, őt előbb ki kell jelenteni Bequian, utána elvinni Kingstownba. Hogy mindezt biztonsággal meg tudjuk tenni ma, nem tölthetjük itt az egész délelőttöt.
A mai vacsora tervek szerint egy lecsó lenne, ehhez vásároltunk be, megy az egyeztetés, hogy most főzzük meg és utána szálljunk partra, vagy előbb menjünk be, és majd este megfőzzük. Már látom, hogy addig fogunk ezen tanakodni, hogy végül egyikből sem lesz semmi. Én minden esetre be szeretnék menni, sétálni, kicsit körbenézni, ha lehet még a világoson. Ricsi vízre teszi a dingit, majd Sanyi apu és Kata társaságában partra szállunk. Sétálunk egy kicsit a parton, a strandon a pálmafák között. Nem rossz hely ez sem, meg kell hagyni, már egy kicsit túlzottan művi. A szigetet, mint írtam, pár kőgazdag híresség birtokolja, mi csak megtűrt látogatók vagyunk itt. A parti lakosok a személyzet részét képezik, nincs igazi helyi lakos. Nincs bazár, a boltok is túlságosan rendezettek, az eladók, a pincérek úgy néznek ki, mint a libériás inasok.
Fél óra múltán, mikor elkezd sötétedni, beülünk a mólón lévő bárba, ki a víz felőli végére, inni egy italt. Az árak is mutatják, nem hétköznapi helyen járunk. Katának fáj a gyomra, gyógyszer gyanánt valami erőset kér, én inkább iszom egy Coco Baley’s Express fedőnevű kávés koktélt, a lelassulás ellen. A többiek még sehol, pedig már besötétedett. Rádiót elfelejtettünk hozni, arra számítottunk, hogy jönnek utánunk, így a dingit sem tudjuk hívni.
A rumos kávém egész finom, de Katának nem ízlik az ital. Azért csak legyűri, de innánk még egy másikat. A Sex on the Beach-el szemezgetnek, de Sanyi inkább egy helyi specialitás mellett dönt, Hurricane David, vodka és kétféle rum. A pincér ingatja a fejét, ez egy nagyon erős ital, ettől kacsázva fogunk menni. Na több reklám sem kell, így már biztos, hogy azt kérünk.
Már majdnem elfogy ez is, tényleg erős ital, de még semmi hír a hajóról. Mennénk vissza lassan, mikor észrevesszük, hogy sötétek a hajó fényei. Kisvártatva megjelenik a dingink a móló fényeinél. Ha eddig nem sejtettük volna, már távolról halljuk, hogy mivel tölthették az időt a hajón. Imbolygó járással szállnak partra, Szilvit már támogatni kell, annyira jó a kedve. Megszédítette az erős hullámzás, úgy lehet.
Vastag füstcsóvát eresztve, vidám hanggal érkeznek az asztalunkhoz, majd rögtön szervezkedni kezdenek, hogy toljunk össze asztalokat, üljünk egy helyre. Az inasok már ugranak is és teszik a dolgukat. Nekem nem sok kedvem van a füstöt szívni, elég a hajón folyamatosan, így inkább kihúzódok az asztal végére. Sajnos azonban a szél forog a terasz teteje alatt, mint ahogy a hajón is, így nem tudom magam kihúzni a füstölőből. Valahogy most nagyon zavar, inkább a tenger sós illatára vágyom, ezért kisétálok a móló sarkára, onnan nézem a part fényeit és Ladánybene 27-t hallgatok. Kell egy ház, az óceán partján…
Az újonnan érkezettek italt rendelnek, megy a tanakodás, mit igyanak. Az itallapon van közel 40 féle koktél, nem egyszerű a választás. Norbi rászól Szilvire; Szilvike, vedd figyelembe, hogy be vagy baszva, ezért arra kérlek, minden második körből maradj ki! Ez kiváltja a társaság hangos nevetését. Timi is hangosan ossza az észt, eddig visszafogottabb volt a hajón, de úgy látom, eljött az ideje, hogy ő is szétcsapja magát.
Az ital meghozza az étvágyat, az is tisztán látszik, hogy a lecsót elvitte a dagály, így rendelünk egy lobstre soupot. Pontosabban csak a többiek, én imaradok ebből a körből. Italt sem kérek már többet. Ezzel is egyedül maradtam.
Telik az idő, emelkedik a hangulat, vagy inkább csak a hangerő, mert a hangulat már eddig is a tetőfokán volt. Beáll a kalamolós, italdöntögetős fázis. Norbi egy Sex ont he Beach-et iszogat, de valami erősebbre vágyik, ez elég nőies. A Hurricane Davidet ajánlom neki, rendel is belőle. Mikor megkapja az italt, kimegy a toalettre, de előtte a két poharat Katára bízza, nehogy Szilvi lecsapjon rá. Mire visszajön, Szilvi előtt egy tele pohár. Mondtam, hogy ne add oda neki, szól Katára, de kiderül, mindkét pohara megvan a megőrzőben. Ezt bebuktad Norbi!
Megérkezik a leves is, a libériás inasok olyan mozdulatokkal szolgálják fel, mintha legalább is a Hilton éttermében lennénk, nem egy parti mólón. Drága lesz még ez a leves! Az ízét egyöntetűen dicséri a társaság, kicsit a hazai halászlére emlékeztet, de hangsúlyos homár ízzel. Még egy órán át megy a dáridó, már nagyon unom, megkérem Ricsit, vigyen vissza a hajóra, aztán majd kijön a többiekért. Kata és Sanyi is jönnek. Fizetünk a pultnál, erre a többiek is szedelőzködnek, pedig maradhatnának még. Szilvi viszi a prímet, ketten támogatjuk a mólóhoz, de nem akar jönni, majd Norbival. Kata aggódik, hogy itt hagyjuk, még beleszédül a vízbe, de amikor letottyan a mólóra és ülve marad, akkor megnyugszik.
Kiérünk a hajóra, majd nem sokkal utánunk megérkezik a másik fuvar is. Hangos a társaság, úgy látom nem lesz itt alvás. Kata és Sanyi elvonulnak, próbálkoznak azért. A többiek már rakják is ki a bárpultot, zenét, bömbölőre. Azon megy a vita, hogy tucc tucc legyen, vagy valami rockosabb. Jól fogy a szesz, bár a legnagyobb probléma, hogy nincs meg a barna rum. Pedig volt két üveggel és csak egyre emlékeznek, hogy megittak. Valahol benne lesz a hűtő kupijában, leszorulva az aljára. Laca nem találja, adja hírül. Timi, akinek szintén megjött a hangja, bár eddig sem a némaságáról volt híres, lemegy, hogy majd ő megkeresi. A lépcsőnél viszont problémái akadnak, Laca alig bírja lent hárítani.
A barna rum viszont nem lett meg, így marad a fehér, ami viszont 80 fokos. Én közben felhozom a takarómat, párnámat és lefekszem a helyemre. Igaz, alvás nem lesz, mert a zenbe bömböl, amit csak Timi és Szilvi űberel, úgy visítanak, mint a szopós malac, mikor a fogát szedik. Norbinál is beállt a bunkó fázis, direkt rám irányítja a hangszórót, hogy ne maradjak ki, hangosan szid, hogy milyen társasági ember az ilyen. Ezzel sem hoz zavarba, nyugodtan relaxálok, a csukott szemen keresztül is látom, hogy villog a vaku, készülnek a bulifotók. Timi visít, hogy valami magyar zenét keressenek, Kómár Lászlóban maradnak, konszenzussal. Dübörögnek a táncoló fekete lakkcipők.
Timi ütődik ki elsőnek, Laca lecipeli a kabinba. Ettől már csökken kicsit a hangerő, Szilvinél beállt a csendes cigarettázós fázis, láncban gyújt egyikről a másikra. A kettő között egy-egy rumos kólával szeparál, de csak azért, hogy ne maradjon füstös íz a szájban.
Lassan elcsendesedik a fedélzet, mert elfogyott minden ital. A pusztítás nyomait itt hagyva vonul le a társaság maradéka. Mintegy végszóra, erős hullám kerekedik, hangos csörgéssel repülnek a poharak, dőlnek az üres üvegek. Szilvi és Norbi visszafordulnak, gyors elpakolásra. Sok mindent már nem kell levinni, nem maradt semmi.
Még vagy 20 perc, és végleg elcsendesedik a hajó, az eddigi relax alfa fázisból én is álomba merülök végre. Jóéjt!
