A bloghoz tartozó fotókat itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/Kalifornia2013
Egész gyorsan eltelt a három hét, ma délután repülök tovább, vár Los Angeles. Vagy nem, minden esetre oda van repülőjegyem. Miamin keresztül megyek, lesz két órám az átszállásra, ha minden jól megy, helyi idő szerint éjfélre már ott is leszek. Ha nem, akkor meg ki tudja. Hosszan vajúdtam azon, hogy ezt a jegyet vegyem-e, aminek csak két óra az átszálló ideje, vagy egy másikat, amelynél egy éjszakát Miamiban kell tölteni, végül úgy döntöttem, ha nem lesz sok csomagom, a kájtot nem viszem, akkor elégnek kell lennie. Ezt mondták ismerősök is, akik kin vannak, remélem igazuk lesz. így is hosszú az út, 4 óra Miami, utána onnan 6,5 óra LAX.
Délután négykor megy a gép, van időm. Tegnap mindent összepakoltam, kájtot áthúztam Gézáékhoz, majd odaadják Bercinek, ha visszaértek a hajózásból. Gézát megkértem, vigyen ki a géphez, mielőtt indul Castriesbe, elhozni a többieket. A bőröndbe kicsit nehezen fértem, mert idefelé jövet a kájt csomagban is volt holmim, ezért pár dologtól meg kell válni, ezeket is hazaküldöm. Zsolt kecskeméti, így nem lesz messze.
Laci bácsi és Géza reggel még kimentek kájtozni, én pedig biciklivel teszek egy utolsó tengerparti túrát. Napozok, élvezem a meleget, bár a tengerbe már nem megyek bele, mert nem szárad meg a ruha, nem tudom eltenni a bőröndbe. LA ilyenkor még hűvös, egyébként sem a trópusokon van, egy ideig le kell mondanom erről a melegről, napfényről. Azért remélem, ha megterem ott a narancs, én sem fogok megfagyni.
Délután egy körül megyünk ki a repülőtérre. A gép 4:05-kor indul, idejében kiértem. Meglepetésemre, hiába Amerikába tartó gép, a biztonsági ellenőrzés szinte nulla, öt perc és benn vagyok. Van időm bőven, előveszem a laptopot. Sajnos a Kindle kijelzője eltörött, így olvasni nem tudok, majd veszek egy másik kijelzőt hozzá, már néztem a neten.
A gép időben érkezik, fél órával az indulás előtt elkezdődik a beszállítás. Nem vagyunk teltházzal, ezért kaptam jegyet öt nappal az indulás előtt, nagyjából harmada üres a székeknek. Szokás szerint relax alvással töltöm az utat, a tenger felett semmi látnivaló. Elrepülünk Dominika és a Bahamák felett, a távolban még Kuba is feltűnik. Sötétben érjük el Miamit, érdekes látvány, mint egy kivilágított kockás füzet, az utcák és az épületek szabályos négyzetháló szerint épültek. Keresztülrepülünk a város felett, majd visszafordulva manőverezünk be a repülőtér felé, amelyet teljesen körbeölel a város.
Időben leszálltunk, ez jó jel. Sajnos azonban hiába, mert várni kell a kiszállító kapura, hogy felszabaduljon, így mire megállunk, már túl vagyunk a hivatalos érkezési időn. A repülőtér hatalmas, az útlevélkezeléshez automata metró visz be. Az érkezési csarnokban végeláthatatlan sorban állnak egymás mellett az útlevélkezelő pultok, de sajnos a belépésre váró embertömeg még ennél is hatalmasabb. A csarnok bal oldalán a residentek, jobb oldalán a visitorok sora, utóbbiban van az én helyem is. Sajnos itt már lemondhatok arról, hogy elérem a csatlakozást. A sor ugyan tempósan halad, de sok százan állnak előttem. És még az sem biztos, hogy beengednek!
Pont egy óra telik el sorállással, mire következem. A gépen kaptunk egy leszálló kártyát, átadom az officernek. Meglepően gördülékeny az ügyintézés, hiszen az adataim már régen ideértek, a felszálló repülőtér előre küldött minden információt. Csak egy kérdés, hová megyek, majd ujjlenyomat, fénykép és máris mehetek. Welcome in Miami!
A csomagfelvételi pultban már ki vannak rakva a bőröndjeink. Nagyjából fél órája nyitott, már a következő járat bőröndjei sorakoznak a szalagon. Felkapom a bőröndöm és megyek a vámvizsgálathoz. Sárga folyosó, elvámolni valóm nincs, de megnézik. Egy kisebb csarnok, átvilágító gépekkel, asztalokkal, ahol a „szerencsés” kiválasztottak bőröndjei szétpakolva állnak. Felrakom a bőröndöm és a hátizsákom az átvilágító szalagjára, másik oldalon kijön, a hivatalnok segít levenni, nem akarnak belenézni, viszont látásra! Ez gyors volt, bár csak az immigrationis ilyen gyors lett volna!
A gépemig van még bő fél óra, talán elérem. Először is, vissza kell adnom a csomagot, keresem az AA drop-in pultját. Megvan, de már zárva L A hivatalnok átirányít a re-checkin pulthoz, ahol a csomagot újra fel kell adni, talán a reggeli géppel hozzák utánam. Ha igyekszem, én még felférek a gépre, de a csomagfeladást már lezárták.
Az újrafelvételnél két pult van nyitva, mindkettőnél hangosan értetlenkedik az utas, plusz még vannak ketten is előttem, úgyhogy esélytelen, hogy én ma tovább repüljek. De legalább majd együtt megyek a csomaggal, nem kell külön kimenni érte a reptérre. Mire sorra kerülök, már szóba sem kerül, hogy én ma elmegyek, nem csak a csomagot, de az én jegyemet is át kell foglalni. Ami viszont nem kerül semmibe, elvégre nem én voltam a hibás, hogy ilyen lassú volt a beléptetési procedúra. Kapok egy jegyet a holnap reggeli első gépre, amivel eredetileg is mentem volna, ha nem ezt a rövid átszállást választom. Nem vesztettem semmi, sajnos másik gép, vagy rövidebb átszállási idejű megoldás nincs St. Lucia és Los Angeles között, ez van. A hivatalnok kérdezi, a csomagom feladom most, vagy majd csak reggel? Semmi nincs benne, amire szükségem volna, nem akarom egész éjjel hurcolászni, ezért inkább feladom most. Mikósnak is írok egy üzenetet, ne várjon, majd csak másnap délben érkezem.
Reggelig viszont el kellene valahol szállásolni magam. A gép 8:30-kor indul, most meg este kilenc van, 12 óra várakozás. Kimehetnék hotelba, de nem ismerek semmit. Van egy másik transzfer hotel közvetlenül a reptéren, de az meg természetesen nagyon drága. Üres gyomorral nem lehet gondolkodni, szerencsére van még nálam két szem alma, meg két csoki. Megnéztem a büfék kínálatát, de késő van már hamburgerezni, az alma elég lesz, a csokit meg elteszem éjszakai pótléknak.
Mivel itt a nemzetközi és a belföldi járat között kell átszállnom, valójában nem transzfer váróban vagyok, hanem ténylegesen beléptem Miamiba. Kimegyek a városba kicsit sétálni, de csak a repülőtér közvetlen környezetében. Késő van, már nincs semmi nyitva, visszamegyek a váróba. A belső váróba, a biztonsági ellenőrzésen túlra majd csak éjfél után mehetek be, várnom kell két órát. Éjfél után öt perccel belépésre jelentkezem. Senki nem áll a sorban, hiszen a legkorábbi gép is csak reggel 6-7 körül fog menni, gyorsan beengednek. A belföldi járatokon nyoma sincs annak a nagy szigornak, amivel eddig találkoztam. Hmm, igazából nem is találkoztam eddig sehol olyan nagy szigorral.
Kinn a városban kellemes idő volt, de az egész reptéri épület úgy le van hűtve, mint egy jégverem, pulóverben, kabátban fázom. Szinte ember sincs a kilométeres váróteremben, de egy utas barát szék sem. Sétálok egy órát, hátha találok olyan széket, amiben el lehet tölteni az éjszakát, de mind egyforma, két oldalt könyöklős, hogy le se lehessen dőlni benne. Végül találok egy bezárt gyorséttermet, aminek van egy kanapéja az asztalok mellett, ide behúzódok, de sajnos a klíma pont ide nyomja a jeges levegőt, sokat nem tudok pihenni.
Azért csak eltelik valahogy az éjszaka. Korán felébredtem, igazából csak felszínesen aludtam pár órát. Még minden zárva, egy órát sétálok, mire elkezdenek nyitni az éttermek. Egy szimpatikust kiválasztok, kávé és péksütemény a reggelim. A sütemény valami sajtos háromszög, egész finom. A gép indulásig még van két óra, a kapunál nincs senki. Leülök egy oszlop mellé, amin konnektorok vannak, feltöltöm a laptopot és a telefont. Az épületben csak fizetős wifi van, de szerencsére Skype accounttal is lehet fizetni perc alapon, pár percet internetezek, üzeneteket váltok. Lassan szállingóznak az emberek, hét óra előtt elkezdődik a beszállítás, majd pontosan indulunk.
Szinte végig felhős az ég, így semmi látnivaló nincs az úton, inkább alszom. LA-hoz közeledve felébredek, kérek egy kávét. Pontosan érkezünk, fél dél. Bekapcsolom a telefont, Miklós üzent, hogy kkinn vár a parkolóban, jelezzek, ha a csomagot felvettem, és idegurul a pick-up beszállóhoz. Negyed óra múlva jönnek csomagok, kimegyek és hívom Miklóst.
A nap erősen süt, de annyira nincs meleg. Az elmúlt két hónapot trópusokon töltöttem, most különösen fázós vagyok. De mindegy, megérkeztem, üdvözletem küldöm Los Angelesből!
