A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Reggel szojott időben ébredek, hat előtt. Előveszem a Kindlet, befejezem a könyvet, amit olvastam. Wyne Chapman - Két hold. Szeretem ezt a regényt, sokszor olvastam már, de mindig meghat, nem tudom miért. Hét körül kisétálok a móló végére, a Mango Bay-be reggelizni. Mikor visszamegyek, még mindig alszanak a többiek, de már éledezik a hajó. Nincs sok időnk, egyrészt, ha látni akarunk ma még valamit a szigeten, igyekezni kell, másrészt Ricsinek délig el kell hagynia a mólót, mert csak egy napra kapta a helyet. Ki fog menni horgonyra, de ott nincs villany, addigra végezni szeretne a hajó kitakarításával.
A többiek is összeverődnek reggelizni, együtt megyünk vissza a Mango Bay-be. Reggeli közben a programot tervezzük. Az A-terv, bérelünk egy autót, azzal körbejárjuk, amit szeretnénk, majd a reptéren leadjuk. Sajnos ez a terv dől, nincs akkora autó, amibe hatan plusz csomagok beférnénk. Két autó viszont már túl sokba kerülne, többe, mint a taxi és azt vezetnünk sem kell. B-terv, taxit fogunk, Sikerül egy kisbuszossal megállapodni, így a reggeli végeztével visszaindulunk a csomagokért, amelyek már kipakolva várnak bennünket. Ricsi már átment takarítónőbe, a fedélközben tüsténkedik. Szerzünk egy kocsit és felpakoljuk a csomagokat.
Eljött a búcsú ideje, közel három hét együttlét után meg kell válnunk kapitányunktól, kalauzunktól, Ricsitől és hajójától, az Ibextől. Igazán élmény teli volt az együtt töltött idő, nehéz a búcsú. Bár szinte mindenki vágyik már haza, de ha valami csoda folytán még maradhatnék újabb három hétre, nem sokáig kellene győzködni engem. Mivel nincs itt a jó tündér, nem marad más hátra, én is búcsúzom, de nem végleg, ez bizonyos!
A móló végéhez érve lerakodunk a kocsiról, de a taxi még sehol. Pár perc várakozás után érkezik, bepakolunk és indulunk. Első és legfontosabb célunk Ricsi ajánlásával, a Clement Rumgyár, ami jelenleg múzeumként üzemel. A sziget nem nagy, a rumgyár sincs messze, alig húsz perc alatt érkezünk meg. Utunk során végeláthatatlan banánültetvények mellett haladunk el, mindenütt katonás rendben sorakoznak a banánfákon a kék fóliába húzott terméskötegek. Vagy a kártevők ellen, vagy az érést elősegítendő, minden fürtre hatalmas, feltűnő kék zsákot húztak szorgos kezek.
A Clement Heritage arborétum parkja már a parkolóban lenyűgöz bennünket, legyező pálmák, óriás pálmák, virágzó bokrok tömkelege vesz körbe bennünket, közöttük ápolt pázsit terül el. A múzeum kísérő nélkül látogatható a kijelölt útvonalak mentén. Jegyet váltunk és audio guide-t kérünk. Kapunk hozzá egy térképet, amelyen a túra útvonal és az útvonal mentén elhelyezkedő látványosságok vannak, rajtuk azonosító számok, amelyek alapján a gude-ról a megfelelő eligazító szöveg lekérhető.
A séta során megtudom, hogy a gyárhoz 160 hektár cukornád ültetvény tartozik, amelynek betakarítása éppen folyik. A szezon februártól júniusig tart, a levágott nádat mihamarabb a gyárba kell szállítani, mielőtt az erjedés önmagától beindulva. Maga a gyár már nem itt működik, a múzeumban az egykori gőzgépeket és régi lepárlót tekinthetjük meg.
A rumgyártás folyamatát tablók ismertetik. Először ledarálják a nádat, utána több hengersor között kipréselik. Amikor elveszítette nedvességének 70%-t, újra beáztatják és még egyszer kipréselik a cukorszirupot. Ezután a szirup a 9 hatalmas kádak egyikébe kerül, ahol a baktériumok és a hozzáadott élesztő 24-48 óra alatt elvégzi a dolgát. Ezután kerül a kiforrott folyadék a réz lepárló tornyokba, ahol folyamatos főzés mellett főzik ki a rumot. A hőt a gőzgépek fáradt gőze szolgáltatja, miután a gépekből kilépve leadta energiájának, hőjének nagy részét, még fűti a lepárló tornyokat, majd visszakerül a két kazán egyikébe.
A gyártás már nem itt folyik, de a rum érlelése, tárolása igen. A főzde után megtekinthetjük a hatalmas, tölgyfahordókkal teli raktárakat. A friss rum először óriási hordókba kerül, itt áll egy kicsit, jellemzően 3-6 hónapot, majd 200 liter körüli méretű amerikai tölgyfahordókba töltik, ahol 3-10 évet tölt el az érlelés során. Ez az old rum, amely az „old” rangot minimum három év alatt éri el. Az érlelés során a tölgyfától megkapja a barna színét, illatát és jellegzetes ízét. A folyamat során akár az eredeti térfogat 8%-a is elveszhet. Értékesítenek érleletlen rumot is, ez a fehér rum, 55-75% alkoholtartalommal. A barna rum maximum 55%-os.
A gyár után az arborétum kerten keresztül sétálva jutunk el a Clemenet házig, ahol a gyár alapító tulajdonosa és leszármazottai laktak. A ház kétszintes, fából készült, tágas, szellős épület. Körülötte istállók, kiszolgáló épületek, a lovaglás kedvenc időtöltése volt a Clement-eknek amikor itt éltek.
Még sétálgatunk fél órát a parkban, majd végül betérünk a shopba, ahol néhány fajta kóstolása után ki-ki eldönti, melyik italból vásárol és visz haza ajándékba. Ezt még bele kell rejteni a csomagba, mert kézipoggyászként nem tudnánk hazavinni. A repülőtéren sem vásárolhatunk, mivel Párizsban át kell szállni az Orly és a CDG között, a csomagokat felvéve, így újból gondban lennénk az italokkal.
Nem vagyunk túlságosan éhesek, de sokára lesz még, mire a gépen enni és inni kapunk, ezért betérünk egy étterembe, amely az Atlanti-óceán egyik kis öble mentén, közvetlenül a parton található. Itt eltöltünk egy órát, kényelmesen megebédelünk. Hiába húzzuk azonban az időt, lassan indulni kell a repülőtérre. Mindössze tíz kilométer, gyorsan odaérünk. Nekem csak egy csomagom van, ide jövet 15 kg volt, remélem, hogy a becsomagolt rummal, ajándéktárgyakkal is beleférek a limitbe. Nos, nem, a franciák híresek arról, hogy semmilyen plusz súlyt nem hajlandók elnézni. Hiába hozhatok két darab 23 kg-os csomagot, az egy darab csomag mellett sem lehet ezt túllépni. Nem marad más, veszek egy kartondobozt, átpakolok bele pár dolgot, így adom fel. Így biztosan könnyebb lesz a repülő.
Mire az átdobozolással végzek, már lehet is menni a biztonsági ellenőrzésre, épp időben vagyok. Ha már úgyis két batyum van, majdnem mindent feladtam benne, a kézipoggyászban csak a laptop és a fényképezőgép maradt. Gyorsan átérek a security checkinen, benn még van kis időm, nem rohanok a beszálláshoz, minek tolongani a kapunál.
Az ablakból még egy hosszú pillantás a trópusi égre, fantasztikus nyaralás volt, szerelembe estem. Ide hamarosan vissza kell jönni, még el sem mentem, de már hiányzik. A gépre szállva véget ér a karibi túra, a paradicsomból visszatérünk a való világba. Köszönöm azoknak, akik követtek a blogon, hogy megoszthattam velük élményeimet, remélem szomorúságomban is osztoztok velem!
To be continued …
