A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Eltelt az idő, mindjárt érkezik Mandy, hogy a megbeszélt ebédre vigyen bennünket. Mindenki visszaér a hajóhoz, lemossuk magunkról a sót, szárítkozunk, öltözünk. Mandyhoz órát lehetne igazítani, délben kiköt a hajónknál. Italt, villát és poharakat magunknak kell vinni, tányért adnak. Az ebédhez egy üveg bort kapunk, de a többi innivalóról magunknak kell gondoskodni, itt ez a szokás. A szigetek maguk teljesen lakatlanok és nélkülöznek minden infrastruktúrát.
Gyorsan átérünk ahhoz a szigethez, amelyet már érkezésünkkor láttunk, itt működik egy sátor alatt a helyi étterem. Gyönyörű hófehér homokos partszakasz, színes napernyők a parton. Egy nagyobb nyugdíjas klub a vízben úszó mobil bár körül csoportosul, lelkesen integetnek nekünk. Egy kisebb méretű óceánjáró horgonyoz a zátonyokon túl, partra hozták az utasokat. Az ő ebédjük már mindjárt kész, a hajó libériás személyzete tálalásra készen várja, hogy kezdődjön az ebéd. A faszenes grillen még sercegnek a félbevágott homárok, nagydarab szakács forgatja a páncélosokat.
A mi ebédünk még mászik, most készítik elő. Raszta hentes gyakorlott mozdulatokkal készít a homárból hosszában kettőt, amelyek fűszerezés, előkészítés után már ugranak is a grillre. A kis étterem sátorban ipari méretekben folyik a rákfeldolgozás, külön részlegen készül a köret, a töltött burgonya, a sült banán. Profizmus jellemzi az egészet, jól megy a biznisz.
Míg az ebédünkre várunk, ami kb. negyed óra múlva lesz kész, ismerkedünk a környékkel. A fák közül madarak, leguánok tartanak szemmel bennünket, parton a Baywatch-es lányok vigyáznak ránk.
Elkészült az ebéd, kiéhezett sáskák módjára csapunk le az asztalon felhalmozott finomságokra. Annyit kapunk, hogy el sem fér a tányéron. Hatalmas homárok, még félben is emberes adagot adnak ki. A köret is bőséges, zöldséges rizs, töltött burgonya, sült banán, sült zöldség, desszertnek többféle gyümölcs falatnyi darabokra kockázva. Gyakorlott mozdulatokkal törjük a páncélos lábakat, rakjuk halomba az üres rákhéjakat. Az ebédhez behűtött rozé bort kaptunk, jól csúszik az is. Ricsinek is jut egy kapitányi adag az ebédből, ez a bónusz. Elcsomagoltatjuk, majd kivisszük neki a hajóra.
Sok finomat ettünk már, mióta itt vagyunk, de mai ebédünk ízében, hangulatában mindent üt, ebéd a világ végén, pálmák alatt a homokban. Azt hiszem, mégsem megyek haza! Főnök, tud ennél vonzóbbat ajánlani?
Ebéd után ejtőzünk kicsit, nem sietünk vissza a hajóra. Ricsi kettő körül indulni akart, de fél három, mire Mandyt előkerítjük és csónakba szállunk. Mire visszaérünk a hajóra, már három óra. A program közben megváltozott, már késő volna indulni, ezért a mai éjszakát is itt töltjük. Így marad még idő strandolni, teknőst nézni, pihenni. Cserébe viszont hol nap reggeli után azonnal indulunk, egy menetben megyünk Bequia-ig. Ha ma elindulunk, akkor az éjszakát Canounan-on töltve, onnan tovább Bequia-ra rövidebb menetünk lett volna. Ricsi a kapitány, itt is jól érezzük magunkat, így nem tiltakozunk.
Délután csendes pihenő, mindenkit kifárasztott az ebéd, és a tegnap éjjel is hosszú volt. Kifekszem a hajóorrba napozni, a többiek szintén elvonulnak. Alacsonyan jár a nap, mikor ébredek. Norbi és Sanyi a fedélközben beszélgetnek, a többiek a kabinokban alszanak. Csatlakozom a társasághoz, zenéket cserélgetünk, közben küzdünk az elektromos áram hiányával. A napelemek jószerével csak a hűtőt látják el árammal, tegnap vitorlával jöttünk, csak a csatornában, a beálláshoz használtunk motort, így az akkumulátorok lemerültek. Ricsi beindítja kicsit a hajómotort, hogy töltsön egy kicsit, de be kell osztani. Feltöltjük a telefonokat, fényképezőgépeket és én is meg tudom írni a naplót. Feltölteni majd csak holnap este tudom. Válogatom a fotókat, készültek szép számmal. Igyekszem a víz alatti képekből is berakni.
Besötétedett, a fedélzeten szolid beszélgetős buli alakul ki, csendes zenei aláfestéssel. Nincs már elég ital a tegnapi móka ismétléséhez. Vacsorára meleg szendvics készül, de kihagyom, a mai ebéddel kihúznám napokig, annyit kaptunk. Készítek egy teát és kiülök én is, majd folytatom naplót holnap, az úton.
