A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Útközben feltámadt a szél és hozott esőt is. Ricsi kiadta a parancsot, aki nem akar megázni, húzzon le a kabinokba, mert két perc múlva ömleni fog az eső. Csakugyan úgy lett, bár elég volt neki másfél perc is. Páran vettek fel esőkabátot és kiültek, de látni nem lehetett, úgy zuhogott.
Talán fél órányira lehettünk Bequia-tól, hamarosan bevontuk a vitorlát és motorral álltunk be az öbölbe. Hatalmas öböl, a hajók bójákra kötnek ki. Az eső még mindig esik, bár jelentősen csökkent intenzitással. Megjön a segítőnk, aki miután feladta a bója kötelét, rögtön az üzletre tér. Van nála minden, a cigarettától a fehér porig, de ezeket most kihagyjuk. Nem kéreti magát, elhúz a következő érkező hajóhoz.
Az öbölben számtalan hajó van kikötve, de szerencsére mi találtunk egy partközeli helyet, közel a város központi részéhez. A boci motorja kicsit betegeskedik, a váltójával van gond, csak alapjáraton tudunk vele menni, mert megszalajt, ha nyomjuk.
Kinn a parton első utunk a Bálnabordába vezet, ahol egy bush wacker, vagy hasonló nevű italt nyomunk. Ez nem kispályás koktél, fél deci barna rum, fél fehér (a 80-s), fél whiskey, fél Baley’s, és még két másikból is, amit nem tudtam beazonosítani. Mindezt kókusszal és jéggel turmixolva. Emberes adag, azonnal tetőfokára hág a hangulat, különösen, hogy páran már a partraszálláskor sem küzdöttek kiszáradással.
Nekem már így is sok, így ma kihagytam az alkoholt, ez a koktél bőven elég. A többiek nem így gondolják, Sanyi és Norbi is erősködik, hogy mindenkinek inni kell és jól érezni magát. Kisebb konfliktus kerekedik ebből, így inkább leválok a társaságtól és kiülök a partra nézni a naplementét. Sajnos azonban ebből a zárt felhőzet miatt semmi sem látszik.
Kis idő után felkerekedünk és átmegyünk egy helyi étterembe, ahol nem turistáknak sütnek faszénen kreol csirkét, szárnyat, combot. Leadjuk a rendelést, majd a várakozás terheit csökkentendő egy üveg rum és némi kóla kerül az asztalra. Ebből sem kérek, ami újabb konfliktust okoz a társaság hangosabb részével. Kerülendő a további vitát, miután elfogyasztottam pár csirke szárnyat, visszamegyek a kikötőbe és leülök a partra. Próbálok kicsit aludni, de a székek igen kényelmetlenek. Az eső már rég elállt, kellemes illatot hoz a szél. Relaxálok, nézem az öböl mentén a fényeket. Számtalan európai költözik ide, nagyon kedves hely. A kikötőben megszámolni sem lehet, hányféle náció hajója horgonyoz. Magyart nem látok közöttük, magunk vagyunk. Ennek ellenére, bizonyos vagyok benne, van más magyar is a szigeten.
Megérkeznek a többiek, van akit támogatni kell, van aki már aludt egyet, kiadta a mérgét. Ricsi visszavisz az első körben a hajóra, Lacáék Szilvivel még beülnek a Whaleboner-ba egy italra. A hajóra érve felébredek, leülök netezni. A kikötői wifi gyengén, de kiér ide, ezért is jó, hogy a közelben találtunk helyet. Felraktam pár sztorit, a többit majd reggel.
Megérkeznek Lacáék, jó a kedvük, a szöszi baba is visít, mint a szopós malac. Kirakják a hangfalakat, szól a tucc tucc. Már megint a hálószobámban báloznak, de nem baj, még netezgetek kicsit, itt még éjfél sincs. Letöltöm a képeket a fényképezőgépekről, válogatom, miket rakjunk fel. Sajnos sem a sávszélesség, sem a tárhely mérete nem teszi lehetővé, hogy mindent kirakjak, majd otthonról pótolom. Most csak a legjellemzőbbeket szedem ki, amelyek illusztrálják a szöveget.
Az eső ismét elkezdett cseperegni, többen aludnának, így véget ér a diszkó a fedélzeten. Lezavarom a nyulakat az odújukba, rángassák onnan a hajót. A hajó pár perc alatt elcsendesedik. Kellemes meleg van, de bekészítem a vastagabb takarót is. Az eső most elállt, de lóg a lába, ezért behúzzuk a decket. Hajnalban feltámad a szél, fúj rendesen, erre ébredek. Meg arra, hogy Norbi húzza másik padon a lóbőrt, horkol izomból. Gondolom a kabinban olyan fulladt a levegő, hogy inkább felköltözött ő is.
Megigazítom a takarómat, mert levitte rólam a szél. Nincs rá nagy szükség, mert kellemes meleg van, csak épp annyira kell, hogy ne érjen a huzat. Szerencsére az eső teljesen elvonult felőlünk. Kis fészkelődés után visszaalszom, fél hatig. Ennyi elég is. Még sötét van, felhős az ég. Lehúzódok a fedélközbe és az olvasólámpa fényénél kicsit írom a naplót egy kávé mellett, közben elkezdem feltölteni a fotókat. Lassú a net, csak csordogálnak.
