Elég jól sikerült az átállásom a helyi időre, fél hatkor ébredtem. Otthon hatkor szoktam, fél óra tévedés belefér. Még mindenki aludt, a nap is csak készülődött felkelni. Elővettem a Kindle-t és olvastam fél órát.
Amikor eljött a napkelte, kiültem a hajóorrba és onnan néztem, ahogy kivirrad a hegy mögül. Csodás a napkelte a trópusokon, olyan színorgia, amire otthon nincs példa. Utána visszafeküdtem olvasni. A többiek lassan ébredtek. Amikor mindenki összejött, kimentünk a városba, egy kávézóban ittunk kávét, ettünk péksüteményt hozzá. Helyben megreggeliztünk. Visszafelé összedobtunk egy hajókasszát, ebből Szilvi bevásárolt. Hozott bort, ásványvizet, tojást, meg ilyeneket.
Visszatértünk a hajóra. Míg Ricsi elment az útlevelekkel elintézni a papírmunkát, addig Szilvi és Kata összedobtak egy kis tojásrántottát. Én nem kértem, mert elég volt a péksütemény reggelire.
Amikor Ricsi visszatért, elkezdtünk készülni a kihajózásra. A kikötőből egész sokáig motoroztunk kifelé. Két oldalról korallzátonyok között vezet az út, több hajót is láttunk, amikkel eltaktikázták a dolgot, megborulva feküdtek a zátonyon.
Kb. 20 perc múlva vitorlát bontottunk és kezdődött az átkelés St. Lucia szigetére. Itt nem nagyok a távolságok a szigetek között, 4 óra út várt ránk. A csajok bevettek egy-egy Daedalont, én úgy gondoltam, majd csak kibírom. Nem ez volt az egyetlen tévedésem :)
Kezdetben csak a fockkal mentünk, de mikor eltávolodtunk a szigettől, Ricsi felhúzta a fél vitorlát, majd egy idő után kieresztette az egészet. Fél szélben mentünk, déli irányban 190 fokra, 7-8 csomóval. Hosszú hullámok voltak, nem dobálta nagyon a hajót. Kicsit megdőlve, bólogatva haladtuk.
A hajón fröccsözgettünk, jól telt az idő. A nap égetett, vastagon lekrémezte mindenki magát. A szél miatt a napfénytetőt sajnos be kellett húzni, nem maradt árnyék. A kabinba nem ajánlották, hogy lemenjünk, mert lenn jobban érezni a hullámzást, könnyebben rosszul lesz az ember.
Lefeküdtem napoztam kicsit, de nem sokára inkább már az árnyékot kerestem. A farban van két nagy napelem tábla, annak maradt némi árnyéka.
Kb. egy óra nyílt után tenger kezdte feladni a gyomrom. Fekve még csak-csak bírtam, de amikor felültem és himbálódzott a fejem, már nagyon nem esett jól. Nem akartam nagyon magamban tartani, kiültem a farba, a sarokba, ahonnan gyorsan ki tudok hajolni. Hamarosan meg is jött ez első rész, a boros-fröccsös. Elegáns mozdulattal átraktam a hátam mögött a sugarat. Ez sokat könnyített, de sajnos nem eleget. Pár perc múlva megint etettem a halakat, megkapták a reggeli péksütit is.
A többiek szerint nagyon fakó színem volt, de mások mosolya sem őszinte. A csajok nagyon jól bírták, igaz a gyógyszer miatt le voltak lassulva. Laca Timivel a padlón feküdt, úgy érezni legkevésbé a hullámzást. Ricsi szaladgált a hajón, amikor igazítani kellett valamin, de az idő nagy részében lenn olvasott a fedélközben. A robotpilóta tartotta az irányt, lenn mindent látott a navigációs rendszeren.
Sanyi apu és Kata csendesen ücsörögtek, Szilvi iszogatott, Norbi meg csendesen fakult. Norbiék már többször hajóztak tengeren, de az első nap mindenkit meg szokott gyötörni.
Kis idő múlva Laca is felkelt és kiállt a fara. Egy ideig még próbálta visszatartani, de végül úgy döntött, ő is ad a halaknak enni. Besegítettem neki az etetésben, de már nagyon nem volt mivel, csak köhögtem.
Feltűnt a horizonton Santa Lucia, Ricsi elkezdett készülődni. A sziget előtt, ahol már sekélyebb volt a víz – útközben 30-60 méter között volt, itt már csak 7-8 – jobban elkezdett dobálni a hullámzás. Na, itt már csak epe akart jönni, ez volt a leg szenvedősebb kör, de gyorsan vége lett. Lefeküdtem a farban és csendben voltam. Mint ahogy mindenki.
Ráfordultunk a kikötőre, Ricsi bevonta a vitorlákat és átálltunk motorra. Itt már teljesen sima volt a tenger, nem dobálta a hajót. Besiklottunk a strand elé és horgonyt vetettünk. Strandoltunk, fürödtünk, kezdett visszajönni a társaság hangja.
A strandon lehetett volna jetsky-t bérelni sofőrrel, vagy motorcsónakkal vontatott felfújt széket, ami a farhullámokon ugrál. Jöttek oda a helyi erők agitálni, de valahogy senki nem kívánkozott rá.
Lemostam magamról a haleledel maradékát, úsztam egyet. Kezdtem rendbe jönni, visszaállt a színem. Fél óra strandolás után áthajóztunk a kikötőbe. Kikötöttünk, megismerkedtünk a környékkel, mosdóval. Aki akart, elment lemosni a sót. A hajón is volt zuhany, így ezt elintéztem helyben.
Lekentem magam testápolóval, mert megkapott a nap rendesen. Nem volt időm az út előtt szoláriumban alapozni. Szilvi csúnyán lepirult, pólónyomosra. Én igyekeztem még a fürdőgatyát is kicsire összehúzni, hogy minél kisebb fehér csíkom maradjon.
Kis pihenő után bejöttünk vacsorázni. A kikötő elég luxus hely, a helyi viszonyok között is, de az árak nincsenek elszaladva, pl. egy üveg Heineken 400 forint. Beültünk egy étterembe, rendeltünk. Itt senki sem kapkodó idegbeteg, egy ilyen vacsora 2-3 órát simán igénybe vesz. A pincérnő felírta a megrendeléseket, de ez sem garancia arra, hogy tényleg azt kapjuk, amit rendeltünk.
Alkoholt már nem kívántam, ittam egy grape lét és rendeltem egy csípős fűszeres pipicicit. Alig másfél óra alatt el is készült, de addigra már nem az volt. Néhányan kértek levest is, amiből végül egyel többet kaptunk. Kis szervezkedés után csak itt maradt az is, Szilvi megette. Újabb óra és jött a main dish, kihozták a társaság felének. Én kaptam egy fokhagymás öntetes csirke mellett, rizssel. Először Ricsihez rakták le, de ő állította, hogy sült krumplival kérte, ez nem az övé. Átkerült hozzám, de nem tűnt csípősnek, pedig a pincérnő határozottan figyelmeztetett, hogy amit rendeltem, nagyon spicy lesz. Mindegy, vártam kicsit, hátha hozzák a többiekét és majd kiderül. Akik megkapták, elkezdtek enni, ne hűljön ki. Végre meghozták a többiekét. Ricsi megkapta a sült krumplis csirkéjét, elkezdtünk enni. Az első falat után Ricsi szólt, hogy lehet mégis ő kapta meg a csípős csirkémet, mert az övé nagyon erős. Viszont azon volt a krumpli. Megoldottuk a cserét, köret maradt, a húst meg átraktuk.
Tényleg erős volt, de ízlett. Valahogy Timi is ilyet kapott, ő már nem tudta megenni. Laca nekiadta a saját kókuszos schrimpjét, de neki is erős volt a csirek. Lekaparászta a húsról a csípős öntetet, úgy ette. Hagyott belőle, azt ideadta, mert én szeretem a csípőset. Amit lekapart, azt is belekevertem a rizsbe, nekem ízlett nagyon. A csípős íz rendbe rakta háborgó gyomromat, végleg felszámolva a hajóút nyomait. A színem is megjött, a hangom is visszatért, bár már nagyon kimerült voltam.
Ahogy a többiek is. Visszasétáltunk a hajóra és gyorsan nyugovóra tértünk. A szomszéd mólón két nagy, 60 lábas hajó volt kikötve, amitől az kicsit nyikorgott. Norbi úgy döntött, inkább visszaköltözik Szilvi mellé a kabinba, ahol nyomottabb a levegő sokkal, Szilvi pedig horkol, amitől nem tud jól aludni, de talán kevésbé zavarja, mint a móló nyikorgása. Így egyedül maradtam a fedélzeten. A nyikorgás nem zavart, fáradt voltam, ezért gyorsan álomba merültem, pedig alig volt még 11 óra.
