A kalandhoz tartozó fotógalériát itt találjátok: https://picasaweb.google.com/aurum.hu/KaribiArany
Tegnap korán volt takarodó, így hamar ébredek. Olvasgatok, nézem a napkeltét, majd reggelizek egy tál műzlit, el is fogyott a készlet, majd ma bevásárolok Bequiaban. Még mindenki alszik, kimegyek, kicsit kajakozok. Átevezek a homokpadon túlra, az ott horgonyzó hajók közé. A túlpart hívogatóan terül el előttem, közelinek tűnik a sziget homokos pálmás strandja. Túl könnyen haladok felé, a szél és az áramlás is arra visz, ez gyanús, a visszafelé út biztos nehéz lesz. Hiába látszik közelinek, tudom, hogy messze van a másik sziget, ezért inkább nem indulok el. Kicsit csalinkázok a hajók között, még szinte mindenki alszik. Ahogy sejtettem, a visszaút már nehezebb, az áramlással szemben, erős szembeszélben haladok. A hullámokon alákap a kétszemélyes kenu terheletlen orrának a szél, csattog a vízen, alig bírom tartani vele az irányt. Végül csak elérem a hajót, kiszállok. Csak Ricsi van a fedélzeten, segít kijönni a vízből. A többiek még alszanak, ezért egy utolsót úszom.
Korán van még, a teknősök is alszanak, csak egy kisebb rájával találkozom, de nem túl barátságos, hamar maga mögött hagy és tovalibben az óceán irányában. Negyedórát úszkálok, majd amikor látom, hogy páran már vannak a fedélzeten, kiúszok én is. A reggeliben nem veszek részt, azon már túl vagyok, csak egy teát főzök magamnak.
Reggeli után nem sokat időzünk, Ricsi már oldja is el a hajót és indítja a motort. Óvatosan indulunk a csatorna felé, de most kicsit mélyebb részeken haladunk. Ricsi tegnap snorkelezés közben kinézte, merre mélyebb a víz és arra jövünk. Így már helyenként fél méter is van a tőkesúly és a fenék között. Beérünk végre a csatornába, ahol már biztonságosan haladhatunk. Elmegyünk a sziget mellett, ahol tegnap fejedelmi ebédünket fogyasztottunk, fáj itt hagyni, de visszajövök még, reszkessetek lobsterek!
Fél óra, míg kiérünk a zátonyok közül és északra fordulhatunk. Vitorlát bontunk, jó széllel haladunk, bár eléggé szembe fúj, élesen megyünk. Amíg nagyon be nem erősödik a nap, előremegyek a hajóorrba napozni. Süttetem magam egy órán át, de amikor már nagyon tűz a nap, bejövök vissza az árnyékvető alá. A hajó teljesen az oldalára dőlve siklik előre, időnként átrendeződnek lenn a dolgok, a táskám is leköltözött a padlóra. A törékenyebb dolgokat elraktuk, de mindennek nem jut hely a szekrényekben. Laca ekkor jön rá, hogy a nagy fényképezőgépe az asztalon van, gyorsan leugrik érte, amíg egybe van, sikerül megmenteni. Ricsi segít neki, kiveszi a hajót a szélből.
Épp baloldalra dőlve haladunk, így a vécét sem lehet használni, víz alatt van a fürdőszoba. Ha valakinek mégis erre jutna ingerenciája, akkor ki kell állni a szélből. A szivattyú ugyan kiviszi, de a fürdőkabin padlóján áll a tengervíz, a lefolyó víz alatt van és hanyatt kellene feküdni a csészén is. Akrobatikus elem, a hajn vannak kisebb kényelmetlenségek.
Hosszú menet van még előttünk, egészen Bequiaig megyünk, kb. 6 óra az út, még ilyen széllel is. Útközben több sziget mellett is elmegyünk, de csak szél alatt tudjuk azokat kerülni, nem tudunk feléjük kapaszkodni, így a szélárnyékukban meglassul a hajó. Egyébként is, csökkenni látszik a szél, Tobago Cays körül folyamatosan fújt az erős szél, itt sokkal gyengébb.
Az út eseménytelenségét csak egyszer zavarja meg egy kisebb delfin csapat, de nem sokáig úsznak velünk együtt. A konyha helyzetére tekintettel az ebédfőzés ma elmarad, egy gyümölcskenyéren osztozik a társaság. Késő délután van, mire befutunk Bequia kikötőjébe. Egy motorcsónakos már messzire jön elénk, ajánlkozik segíteni a kikötésben. Ricsi visszautasítja, előbb a tanker hajóhoz szeretne menni, vizet felvenni, mert az egyik tartájunk teljesen üres, a másikat is használjuk tegnap óta. Kedd van, mondom, hajmosás esedékes ma, holnapra megint nem lesz vizünk. Ezt nem kalkulálta bele a kapitány, még jó, hogy én figyelek erre is. Változik a terv, mégis kikötünk és csak holnap veszünk vizet, indulás előtt, most kikötünk.
A bójákhoz érve másik motoros jön elénk, egészen a part közelébe vezet, alig 20 méterre vagyunk a mólótól. Közben hangos kiabálással érkezik az első motoros, veszekszik Ricsivel is, a másikkal is. Ez az ő zsákmánya lett volna, arra várt, hogy vizet vegyünk fel, majd bevezessen a bójához. Ötven EC dollár a jutalma a segítőnek, áll a bál odalenn, mindjárt bunyó lesz. Idegesen köröz csónakjával a másik körül, rázza az öklét, de végül belátja, hogy így járt. Sejtjük, hogy ez ennyivel még nincs lejátszva, de ez már nem ránk tartozik.
